Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
742 mert megfelelő tervez és volt, és volt ott pénz. Az önök kormányzása idején ez nyilván nehezen ment volna. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Szabó Zoltáné a szó, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Én is úgy gondolom, hogy bár ez nem igaz án ennek a törvényjavaslatnak a vitájába tartozó téma, de ha már Pósán képviselő úr említette, én is az őszinte és tiszta beszéd híve vagyok. Én azt gondolom, ez a kormány kicsit őszintébben és tisztábban szokott beszélni a nehézségekről, mint mondjuk, a F idesz, amikor egyfelől a költségvetési hiány csökkentését szorgalmazza, mondván, hogy a kormány pazarol, másfelől bármely konkrét esetben, amiről szó kerül, komoly kiadásnöveléseket szorgalmaz, legyen szó az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra, ill etve a kis- és középvállalkozások támogatásáról, a mezőgazdaság vagy az élet bármely területéről. Őszinteséget követelni egy olyan párt képviselője részéről, amely párt úgy képzeli el az egyébként valóban magas költségvetési hiány lefaragását, hogy lehetős ég szerint minden területen növeli a kiadásokat, ez, megbocsásson, Pósán képviselő úr, kacagtató. ELNÖK (Harrach Péter) : Pósán László következik. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Egyetlenegy konkrét példát mondok csak Szabó Zoltánnak, mert úg y látszik, ő nem tud pazarló dolgokról. Én tudok. Hadd mondjak csak egyetlenegy példát az oktatás és a tudomány területéről: bevallom őszintén, a Habsburgkori kutatások észbe- és húsbavágó fontosságáról még mindig nem vagyok meggyőződve. A Habsburgkori K utatások Közalapítvány megmarad, a Bursa Hungarica nem marad meg. No, körülbelül így állunk, ez a mérleg két serpenyője. Hogy mi a fontosabb, kérem, akkor döntsék el önök; nekem erről megvan a saját, és azt gondolom, megalapozott véleményem. Köszönöm szépe n. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Szabó Zoltánnak adom meg a szót. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, Pósán képviselő úr, hogy megint csak az igazmondásra kéne felhívni a figyelmet. A Bursa Hungarica megmara d, képviselő úr; a Bursa Hungarica Közalapítvány nem marad meg, mert semmi értelme annak, hogy az egyébként erre a célra szánt állami támogatást egy közalapítványon folyassuk keresztül, és ennek a közalapítványnak az apparátusát is el kelljen tartani. Ille tve, amint Csabai Lászlóné képviselőtársam mondta, persze volt ennek értelme. Volt értelme, mert hiszen ezeket a nemegyszer tekintélyes összegű ösztöndíjakat a kormány darabonként 5 ezer forinttal támogatta, viszont az egésznek a kísérőlevelét vagy a minis zter, vagy az ő képviseletében írták alá. Tehát a dolog úgy tűnt, mintha az ösztöndíjat a kormány folyósítaná, holott - engedje meg, képviselő úr, az előző ciklusban polgármester is voltam - pontosan tudom, hogy az önkormányzatok jelentősen nagyobb részt a dtak ehhez, de az önkormányzat mint támogató, mint aktor, mint ösztöndíjat adó ebben az egész folyamatban csak a pénz befizetőjeként és nem a pénz átadójaként jelentkezett. A közalapítványi forma, képviselő úr, arra kellett, hogy a mindenkori kormány és an nak oktatási minisztere lenyúlhassa annak a dicsőségét, hogy az önkormányzatok pénzével lehet támogatni az önkormányzatok által támogatásra ítélt gyerekek tanulását. Erről szólt a dolog, képviselő úr.
