Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
723 titoktartásra kötelezett, tehát nem kényszeríthető tanúvallomásra a gyermeket, a családot érintő ügyben, ha ez a kérdés a titoktartást érinti. Ez világos és előremutató megfogalmazás. Olyan törvényjavaslatot termés zetesen nem tudunk elképzelni, amely felmentené a pedagógust az alól a szakmai felelősség alól, hogy adott esetben neki a szakmai meggyőződése, lelkiismerete alapján el kell döntenie, hogy a gyermek érdekében mi a helyes magatartás. Nincs olyan törvény, am ely a pedagógusnak ezt a felelősségét megszüntetné, de azt hiszem, ez nem is célja sem az előterjesztőnek, sem egyetlen hivatását szerető pedagógusnak sem. (13.50) Mindezek alapján tehát azt mondom, hogy az említett módosítási javaslat benyújtásán kívüli j avaslatokat a képviselőcsoportunk támogatja, és azt kéri a parlamenttől, ahogy az eddigiek során hallottuk az ellenzéktől is, hogy az iskolák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , az érintettek érdekében jószándékúan támogassák a törvény módosítását. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Pánczél Károlynak, a Fideszképviselőcsoport vezérszónokának. PÁNCZÉL KÁROLY , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt El nök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A tankönyvpiac rendjéről, valamint a közoktatásról szóló törvény módosítása kapcsán engedjék meg nekem, hogy fordított sorrendben haladjak, mint TataiTóth András képviselő úr, és először a törvényjavaslat rövidebb, de annál nagyobb jelentőségű fejezetével foglalkozzam, ez pedig a közoktatási törvény újabb módosítása. Ha az ember a közoktatásról szóló törvény módosításáról hall, megriad, mert a közoktatás szereplői, a pedagógusok, a diákok, az iskolafenntar tók és közvetve a szülők is nyugalmat, kiszámíthatóságot, stabil iskolaszerkezetet, esélyegyenlőséget biztosító tartalmi szabályozást várnak el. A magyar közoktatás azonban két évtizede a permanens reformok sorozatát éli meg. Az egymást váltó kormányok nég yévente szabnak új irányt a közoktatásnak, négyévente fellángolnak az iskolaszerkezeti viták, és '96 után 2003ban is az egyszer már elutasított Nemzeti alaptanterv borzolta a kedélyeket. Az iskolák és pedagógusaik idén tavasszal ismét helyi tantervet és p edagógiai programot fognak készíteni, pedig a legutóbbi sem készült el túl régen. Léptennyomon azt hallani, hogy kormányokon átívelő, nyugodt építő munkára van szüksége a magyar oktatásnak, és nem az örökös törvénymódosításra. Most mégis örömmel nyugtázza mindenki, a Magyar Országgyűlés ellenzéke is a törvénymódosítást, hiszen nem kevesebbről van szó, mint a hírhedt titoktartási törvényrész módosításáról. Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat olyan módosítá st tartalmaz, amelyben az oktatási tárca korrigálja az önmaga által korábban beterjesztett, az ellenzék által bírált és mégis keresztülerőltetett elképzeléseit. Különösen dicséretes ez a pedagógustitoktartás esetében. Elmondtuk a törvény vitájában, hogy a tervezett, majd később elfogadott szabályozás nem jó. A törvény szerint a pedagógust titoktartási kötelezettség terhelte a szülővel szemben is, hacsak nem kapott a diáktól írásos felmentést. Ez azt jelentette, hogy ha a gyerek drogot fogyasztott vagy terj esztett, állapotos lett, bajba került, ezt a pedagógus még a szülőnek sem mondhatta el. Többször feltettük a kérdést: valóban a szülőktől akarják megvédeni a gyermekeiket? Ez abszurd, ostoba és embertelen. Alkotmányos aggályokat is felvetett, hiszen ellent mond olyan jogszabályoknak, amelyek a gondviselő felelősségét hangsúlyozzák, és aminek a szülő nem tud megfelelni ilyen feltételek mellett. A törvény ellentétes az oktatási törvény szellemével is, mely a szülő- és pedagógusjogok és kötelességek tárgyalásak or egyértelműen az együttműködést írja elő. Ellentétben állt a napi gyakorlattal is, ahol az elmúlt évek változásainak következményeként egyre szorosabb együttműködés alakult ki a szülők és pedagógusok között - elmondtuk mindezt, és nem használt. A
