Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NYITRAY ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
692 is el vagyunk maradva, és a munkahelyükön a karrierjüket kell építeni, hogy a nemzetközi kihívásoknak is eleget tudjanak tenni, akkor egy ilyen perturbáló tényező bizony nagyon nagy károkat okoz a nemzetgaz daságnak és a fiataloknak egyaránt. Ezért örömmel üdvözöljük, hogy a kormányzat a magáévá téve elgondolásainkat, sőt azt a világos taktikai megfontolást is, hogy a jelenleg két egymás mellett párhuzamosan létező kiképzési rendszert, vagyis ahogy szlogenkén t mondtuk, a két hadsereget, amelyet fenntartunk, az egyik oldalon a semmire sem használó hat hónapi kiképzés alatt dangubálásokból álló kötelező katonai szolgálatot, a másik oldalon a magas szintű hivatásos szolgálatot, amely leköti az erőket.. - ez a ket tő egy olyan redundanciát jelent, egy olyan párhuzamos feleslegességet, ami csak kárt okoz; kárt okoz elsősorban a hadseregnek, mert elvon nagyon fontos erőket, és kárt okoz a magyar nemzetgazdaságnak, és kárt okoz a fiataloknak. Legalább másfél millió emb ert érint ez - hiszen több mint 500 ezer személyről van szó, akit be lehetne hívni - hozzátartozóikkal együtt; úgy gondolom, innen kell elmondanunk megnyugtatásul, hogy fel fognak szabadulni ez alól a nyomás alól, a hazájukat a munkájukban, a családjukat a családi életben tudják a legjobban szolgálni. Harmadszor: a határozati javaslat 4. pontjában megfogalmazott fő feladatok, valamint az 5., 6. pontban ezekhez rendelt képességek megfelelnek a fentiekben sorolt biztonsági alapelveknek és az új védelmi filozó fiának. Negyedszer: a haditechnikai fejlesztés prioritásai és a 2004től 2013ig terjedő időszak fejlesztési ütemezése, melyben korábbi javaslataink is visszatükröződnek, megfelelnek a fokozatos, harmonikus, egyúttal komplex fejlesztés, átalakítás egyetlen helyes követelményének, mivel a kívánt képességek kialakítására nem az időszak végére, hanem már az első időszakban, 2006ra kerülhet sor. Külön elismerés a Magyar Honvédség vezetőinek, hogy a kívánt képességek előjelei már most is tetten érhetők, elég, h a a szolnoki gyors reagálású alegység felállítására és bevethetőségére vagy az iraki szerepvállalásra gondolunk. Innen is üdvözlöm az iraki kontingensünk személyi állományát, akik kitartanak nehéz körülmények között, és részt vesznek a globális erőfeszítés ekben, amelyek a békét segítik elő. Itt szeretnék kitérni arra, hogy jelen napirendi pont alatt a létszám kérdésében is tárgyalunk. A Magyar Honvédség létszámáról szóló határozati javaslatban a Magyar Honvédség előirányzott létszáma 40 ezer fő, ami összhan gban van a koncepcióval és a hosszú távú elképzelésekkel, mindenekelőtt az önkéntes haderőből, a legénységi állománynak sorkatonákról szerződéses katonákra történő átállásából és a korszerű állománystruktúra kialakításából fakadó követelményekkel. Ennek me gfelelően csökken a tiszti állomány, megnő a zászlós és a tiszthelyettesi állomány, és csökken a 2005 elejére teljesen szerződésessé váló legénységi állomány létszáma. Úgy gondolom, hogy rendkívül torz módon alakult a Magyar Honvédség személyi állománya, e gy ilyen szuper Pál utcai fiúkcsapat alakult ki, nagyon sok volt az ezredes, és nagyon kevés volt a hadnagy, a Nemecsekekről nem is beszélve. (11.20) Azt is tudomásul kell venni, hogy a modern hadseregben szükségesek bizonyos pályák végén az elbúcsúzások. Egy sor karriermodellt kell kidolgozni. Karriermodellek biztosítják előre kiszámíthatóan az illető futását a hadseregben, de amikor elérnek bizonyos állomásokra, akkor dönteniük kell arról, hogy továbbképzik magukat, átállnak egy másik karriermodellre, to vábbszolgálnak a hadseregben, vagy pedig búcsút vesznek a hadseregtől, és tisztességes anyagiakkal ellátva az életben egy másik karriervonalra mennek át. Ez teljesen természetes és normális nagy nyugati demokráciák hadseregeiben. Nálunk is meg kell teremte ni ennek a lehetőségét; amikor fölveszünk egy szerződéses katonát, amikor tiszthelyettesi iskolára küldünk fiatal embereket, amikor tiszteket képezünk ki, amikor egy tiszt eljut a századosi rendfokozat végéig, amikor választhat, hogy főtisztté válik a megf elelő feltételek megléte esetén, iskolák, tanfolyamok elvégzése után, vagy pedig eltávozik a hadseregből. Ezt mind ki kell dolgozni, világos, tiszta karriermodelleket kell létrehozni, és vonzó
