Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NYITRAY ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
691 A Magyar Honvédséget korszerű pályára kell állítani, szervezetét, st ruktúráját nemcsak korszerűsíteni, hanem az új kihívásoknak megfelelővé kell tenni, és azt is figyelembe kell vennünk, hogy a mostani országgyűlési határozati javaslat az általa átfogott időszakkal háromnégy kormányzati ciklust ölel magába. Nem lehet a Ma gyar Honvédséget úgy fejleszteni, hogy ezekben a kérdésekben ne legyen alapvető konszenzus. Nem rángathatjuk tovább a Magyar Honvédséget, itt az ideje, hogy annak a lejtmenetnek a végére érjünk, és fölfelé kezdjünk menni, ami 1989 óta, amikor a Harmadik Kö ztársaság átvette a honvédség irányítását, végbement. Emlékezzünk vissza, hogy akkor 156 ezer fős volt a hadsereg rendkívül sok telephellyel, laktanyával, egyéb egységgel, ezt fokozatosan 90 ezerre, 60 ezerre, majd 45 ezer főre kellett csökkenteni - szüksé gszerűen. És a NATOfelvételünk után, a NATOba való beilleszkedésünk, elfészkelődésünk után jöhetett el az idő arra, éppen a védelmi felülvizsgálat eredményeinek a figyelembevételével, hogy egy közel végleges, hosszú távú koncepciót öntsünk országgyűlési határozati formájába. (11.10) Ez rendkívül fontos az ország biztonsága szempontjából, és rendkívül fontos a személyi állomány szempontjából. Tehát meg kell nyugtatnunk innen is, erről a helyről is a Magyar Honvédség személyi állományát, hogy ezután már nag y és meghökkentő változások nem lehetnek a hadsereg életében, előre kiszámítható lesz az az út, amit meg kívánunk tenni, kiszámíthatók lesznek az életpályák, amelyekkel, reméljük, minél több tehetséges, kiváló fiatalember fogja az életét és a szakmai karri erjét biztosítani. Mindezek alapján világossá vált, hogy a Magyar Honvédséget a NATOn belül egyenrangú, megbecsült helyre kell tenni, ezért önkéntességen alapuló, fokozatosan professzionálissá váló haderővé kell fejleszteni, hogy eleget tudjon tenni a haz a és a szövetségeseink védelméből, az új jellegű feladatokból fakadó követelményeknek, jelentkezzenek ezek akár térségünkben, akár azon kívül. Az ország és a NATOban vállalt értékek közös védelme egyaránt nemzeti érdek és össznemzeti ügy. Ezt kell most el mondanunk akkor, amikor hetek választanak el bennünket attól, hogy az Európai Unió részévé, teljes jogú tagjává váljunk, akkor, amikor évek óta már az Északatlanti Szövetség tagjai vagyunk, akkor, amikor világossá vált, hogy a globalizáció következtében h atalmas, új, váratlan és sok tekintetben mindnyájunkat, a legnagyobb ipari országot ugyanúgy, mint minket, felkészületlenül érő kihívások jöttek létre, amelyek nem voltak kellő módon prognosztizálhatók. A beterjesztett határozati javaslatot a Szabad Demokr aták Szövetsége teljes mértékben támogatja, mert az tükrözi az előzőekben vázolt elveket és követelményeket, mindenekelőtt az alábbiak tekintetében. A törvényjavaslat pontjaiban megfogalmazott alapelvek mint az ország biztonságának szövetségi keretekben tö rténő garantálása és értelmezése, beleértve a visszatartó erő megjelenítését is, továbbá a nemzeti és a nemzetközi keretek közötti alkalmazáshoz szükséges katonai képességek egységes kialakítása meghatározó jelentőségűek. A határozat többi része ennek kell hogy megfeleljen. Másodszor: teljesül az SZDSZ több mint tíz éve hangoztatott, rendkívül határozottan követelt és ma már az ellenzék által sem elutasított, önkéntes haderőre történő átállás racionális javaslata, ezen belül az is, hogy 2005 elején békeidőr e megszűnik a hadkötelezettségen alapuló sorkatonai szolgálat. Ez rendkívül fontos dolog, hiszen több mint 500 ezer fiatalember áll sorba vagy várhat arra, hogy behívják katonának, mi pedig pár ezret tudunk évente behívni. Roppant igazságtalan helyzet alak ult ki. Ráadásul, olyan fiatalok fölött lóg Damoklesz kardjaként a behívásnak az ő számukra teljesen véletlenszerűnek és - tegyük hozzá - sajnos csapásszerűnek minősülő behívás, amelyet igazságtalannak és hátrányosnak éreznek. Úgy gondolom, hogy ebben a ne mzetközi versenyhelyzetben, amelybe Magyarország és a magyar társadalom kerül, hihetetlenül fontos a fiatalságnak a felkészítése erre, és pont azokban az években, 18 éves kortól 31 éves korig, amikor tanulni kell, képezni kell magukat, a képességeiket fejl eszteni, családot kell alapítani, mert sajnos ott
