Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 1 (127. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
657 foglyaként, hogy adott időszakban mennyit lehet erre költeni, és egyetlenegy országgyűlési határozat nem t ud determinált helyzetet teremteni, főleg nem tizenévre előre, hogy majd akkor mennyit kell költeni, hiszen a költségvetési törvényben az Országgyűlés mindenkori szuverenitása meg fogja mondani, hogy mennyit hajlandó vagy mennyit tud biztosítani abban az a dott időszakban arra a konkrét célra. Bánki Erik képviselő úrnak - eltekintve attól, hogy talán az egyetlen volt, aki olyan politikai felhangokat fogalmazott bele, ami kicsit kesernyésebbé tette a szám ízét ebben az egyébként szakmai párbeszédben - csak je lezni szeretném, hogy az útfenntartási és fejlesztési célelőirányzat egyáltalán nem egy dinamikus növekedést mutatott az önök kormányzása idején, és ezzel szemben az sem igaz, amit ön is, és utána talán Ivanics Ferenc képviselő úr is mondott, hogy most meg meredeken zuhan. Tavalyhoz képest például idén lényegesen nőtt az UFCE, messze nem igaz, amit képviselő úr mondott, hogy 40 százalékkal csökkent idén is az UFCE. Az elvonások után és minden után - túl vagyunk a tárcát érintő 40 milliárdos csomagon - lénye gesen nőtt a tavalyihoz képest az útfenntartási és fejlesztési célelőirányzat. Nagyjából azon a szinten van most az elvonások után, mint volt 2002ben, tehát ezért mondtam, hogy olyan nagyon boldogok ne legyünk a 2002essel, ennél merészebb álmokat is megf ogalmazhatunk magunknak, és mondom, nem is biztos, hogy egy határozatban van ennek a helye. Hadd emlékeztessem arra, ha már így a politikai felelősséget firtatta, hogy számomra máig egy fájó döntése volt az önök kormányának, hogy az útalapot megszüntette. Azt gondolom, hogy volt egyfajta lendület, hogy minden elkülönített állami pénzalapot meg kell szüntetni, és ennek áldozatul esett az útalap is. Szerintem hiba volt ez a döntés sok szempontból, most a részletekbe hadd ne menjek bele. Logisztikai szolgáltat ó központok beemelve a 2006ig megfogalmazott feladatok közé; én azt gondolom, hogy ez a módosító indítvány szűkíti a felelősséget, és ellentétes az előterjesztő képviselő úr tényleges szándékával. Azt gondolom, hogy az a hely, ahol van - tehát hogy a telj es időszakra vonatkozó helyen szerepel 2015ig , világossá teszi, hogy ez nem egy rohammunkával most azonnal megoldandó feladat, és 2006 után nem kell a dologgal foglalkozni. Szerintem a dolog helyén van, hogy 2015ig ez egy fontos prioritás, ezzel folyam atosan törődni kell, foglalkozni kell, és nem egy hároméves feladata a kormányzatnak. Az utolsó módosító indítványhoz jutva, amit az előbb mondtam, de külön is kiemelte képviselő úr, hogy 2004. december 31ig dolgozza ki a kormány a költségvonzatokat elemz ő tájékoztatót. Itt finomabban van fogalmazva, mint a korábbi helyeken, hogy itt biztosítani kell bármilyen módon egy határozatban a finanszírozási feltételeket. Egy tájékoztatót kér, amivel tulajdonképpen egyet is értenék, de igazából ennek a reális időta rtama, azt gondolom, tényleg nem 1112 év, hanem 2006ig meg van fogalmazva a háttéranyagban minden területen - a vízi, a légi, a közúti közlekedés, az európai uniós forrásokkal együtt, azokkal a programokkal együtt, a hazai forrásokkal , hogy melyik körü lbelül milyen finanszírozási forrást igényel. Azt gondolom, hogy ez egy reálisan belátható időszak, és nagyjából alkalmas arra, hogy ez alapján képünk legyen arról, hogy milyen fába vagy mekkora fába vágtuk a fejszét. Ugyanakkor itt is érvényes az a korább an megfogalmazott állításom, hogy ennél erősebbet úgysem tud egy határozat elérni, nem tud determinált helyzetet teremteni annak érdekében, hogy később akármelyik kormányzat akármelyik költségvetési évében úgy vegye elő ezt a határozatot, hogy ja, már megm ondták nyolc évvel ezelőtt, hogy mennyit kell fordítani, és akkor annyit kell fordítani rá. Tehát a dolog ilyen értelemben nem érné el azt a célt, amit a képviselő úr el kívánt érni vele. Tudom, hogy így is hosszan beszéltem, de olyan sok érvet, véleményt és indítványt mondtak el a képviselő hölgyek és urak, hogy úgy érzem, ez volt a minimum, amivel tartoztam válaszként, és remélem, hogy lesz alkalom ezekről a kérdésekről a későbbiekben is vitatkoznunk egymással. Köszönöm. (Taps.)
