Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 1 (127. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
654 Most különösebb eltérő koncepció híján engedjék meg, hogy én is elsősorban az ajánlás megfogalmazta rendhez igazodjam a reagálásomban. A 2. pontban Balsay István képviselő úr módosító indítványa szerepel. Néhányan fölvetették, hogy jó, hogy az életminőség javítása, az egészség megőrzése et cetera, bekerültek. Nyilván azok kedvéért, akik ezt nem látják, hogy mi is van az eredeti előterjesztésben, szeretném leszögezni, hogy ebben a szempontban egyetértés vol t; itt annyi történt, hogy az ötödik pöttyből az első pöttybe soroltuk be, és ezzel egyfajta prioritást akartunk neki adni. Egyetértünk vele, hogy ez a 3. pontban meg is jelent. Valóban, a 2. pontot azért nem tudja a kormány támogatni - vagy legalábbis egy előre az előterjesztő; hogy a kormány mit támogat, az még egy külön kormánydöntés kérdése , mert az mást is tartalmaz. Ha csak a fenntartás beemelése lenne a szövegben, ahogy ezt Pap János képviselő úr mondta egy másik módosító indítvány kapcsán, azt gond olom, hogy már most, látatlanban aláírhatjuk a beadandó kapcsolódó módosító indítványt. A szabályozott verseny kategóriájának a kiiktatása, azt gondolom, hogy indokolatlan. Ha már itt többen szóba hozták a privatizációt általában, én is hadd térjek ki rá, bár volt a második szakaszban is néhány erre vonatkozó indítvány. Ha jól emlékszem a számra, a 18. és a 27. számú képviselői indítványok foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Mi a gond a szabályozott verseny elhagyásával vagy általában az állam szerepvállalásáva l? Miért nem úgy látjuk, ahogy a javaslatot tevő képviselő? Azt gondolom, hogy itt bizonyos értelemben - és elnézést a kifejezésért - van egyfajta kollektív emlékezetvesztés. Én azért azon nőttem fel közgazdasági tanulmányaimban, hogy az a baj az állami tu lajdonnal a gazdasági tevékenységek terén, hogy az állam különböző szerepei összezavarodnak egymással, konfliktusba kerülnek egymással. Az állam egy szabályozó hatóság, ellenőrző hatóság, amelynek bizonyos normákat kell szabnia, azok betartását ki kell kén yszerítenie. A másik oldalról az államnak van egyfajta ellátási felelőssége, felelősség az állampolgároknak nyújtott szolgáltatások minőségéért és meglétéért egyáltalán. Ha ugyanez az állam az, amely ezt a szolgáltatást nyújtja, akkor bizony ezek a szerepe k ellentmondásba kerülhetnek egymással, hiszen az állam nyilván nem egymással versenyző vállalkozások formájában nyújtja ezt a szolgáltatást; ilyenkor alakulnak ki a monopóliumok. Ha egy monopóliumom van egy feladat ellátására, aminek az ellátásáért ráadás ul én mint állam, felelős vagyok, akkor itt, hogy szabályozó és ellenőrző hatóságként hogyan lépek fel ezzel szemben, saját szerepeimet nem tudom tisztességesen megcsinálni. Újra és újra csak azt tudom mondani, hogy ez a koncepció már valamikor megbukott e bben az országban. Én azt hittem ezelőtt 14 évvel, hogy azért jövünk ebbe a parlamentbe, hogy valami mást találjunk ki ahhoz képest, hogy az állam szerepeit visszaállítsuk erre a típusúra. Tehát legyen világos, hogy igenis, amikor én személy szerint sem tá mogatok egy olyan módosító indítványt, ami itt van, ha jól emlékszem, a 18. és 27. pontokban, hogy a helyi és helyközi közforgalmú személyi közlekedésben az állami és önkormányzati szerepvállalás többségének megtartása, akkor nem abban van közöttünk vita, hogy az állami felelősségre szükség van vagy nincs szükség. Az állam felelős azért, hogy ez a szolgáltatás meglegyen, de nem azért, hogy ő nyújtsa a szolgáltatást. Éppen ezért tud hatékonyabban fellépni a szolgáltatást igénybe vevők érdekében, mert verseny ezteti a szolgáltatókat, azoknak egymásnál jobb ajánlatot kell tenniük, ha el akarják nyerni ezt a megbízást és lehetőséget. Az állam kiválaszthatja a legjobbat, megszabhatja a működési feltételeiket, hogy hogyan kell ellátni, milyen minőségi sztenderdekne k kell megfelelni akkor, amikor például tömegközlekedési szolgáltatást nyújtanak. Megszabhatja azt, hogy hárompercenként, félóránként kell jönni, minimum milyen szolgáltatási technikát kell igénybe venni, és mint ellenőrző és hatóság, ezt lényegesen szigor úbban számon tudja kérni, mint akkor, hogyha saját magát kell számon kérnie, hogy én magam most hogyan nyújtottam azt a szolgáltatást. Tehát azt gondolom, hogy erről szól a történet, és itt ne fantomok ellen hadakozzanak akkor, amikor a privatizáció ellen hadakoznak, mert nem az állam felelősségvállalásának elutasítása van adott esetben a szabályozott verseny fogalmának a fenntartása mellett vagy a privatizációra való
