Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Bejelentés helyettes válaszadók személyének elutasításáról - Soltész Miklós (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “M5: a Magyar Köztársaság polgárai pénzének nyomában? I.” címmel - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter:
56 Igen, köszönöm szépen a szót, elf ogadom, bár furcsának tartom, hogy Kovács Kálmán úr válaszol az M5ös ügyében, de azért elfogadom. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kovács Kálmán miniszter úr megérkezett. Ez esetben megadom a szót Soltész Miklós képviselő úrnak. SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz) : Köszön öm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Még egyszer ismétlem: furcsa, hogy ön válaszol az M5ös ügyében, de bizonyára ön is fog tudni válaszolni, hisz annak idején ön is dolgozott annál a tárcánál. Az elmúlt hat év közlekedéspolitikai kérdése és nagy feladata vo lt a matricás rendszer átalakítása. Ezt azért szeretném elöljáróban elmondani, mert a polgári kormány mind az M1essel, mind pedig az M5össel foglalkozott az elmúlt években, így az M1esen a matrica bevezetését meg is valósította, a kivásárlást megtette. Ez nagy örömére szolgált a NyugatMagyarországon élőknek. Ugyanezt folytatta az M5össel is, de a kormányváltás nem tette lehetővé a változtatást, így nagyon nagy mértékben örülünk annak, hogy az MSZPSZDSZ vezette kormány elkezdett tárgyalni, és ezeket a tárgyalásokat folytatta is az M5ös kivásárlásával kapcsolatban. Sokáig sok jó hír is érkezett hozzánk, nemcsak az ott élők, hanem az egész ország számára, és mi mint politikusok is örültünk neki. Úgy gondoljuk, hogy nagyon jó volt az a bejelentés, amelyet Gál J. Zoltán tett, hogy a Postabank 101 milliárdjából jut is, marad is. Már csak az a kérdésünk: hová lett a Postabank 101 milliárdja? Hova lett a “jut is, marad is” elve - kinek jutott, és kinek maradt? Tisztelt Miniszter Úr! Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Kovács Kálmán miniszter úrnak. KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Haladjunk sorrendben. Először is, nagyon ör ülök annak, hogy tud örülni ön is; hogy DélMagyarország - és azt gondolom, nemcsak DélMagyarország - lakossága végre örömmel fogadhatja, hogy lesz autópálya, Szegedig lesz autópálya, sőt az országhatárig lesz autópálya; és Magyarország végre valóban e té rség regionális központjává tud válni; és hogy megfizethető árú lesz ez az autópálya. A második, amit nagyon fontosnak tartok az ön kérdésére elmondani: lehet azt mondani, hogy önök az előző kormányzat idején már majdnem eljutottak a tárgyalások során a me gállapodásig, de én azért inkább mégis idézném a 2001es újságcikket. Fónagy János miniszter úr elmondta, hogy bár nehéz elvégezni a konkrét számítást, de a magyar államnak ezeket a jogokat és ezeket a nehézségeket nem lehet megoldania. Az elemzések szerin t 120150 milliárdra becsülik a kivásárlás értékét, és “bizony nem tudjuk ezt megtenni”. Mondta ezt az a kormány, amelynek az elődje, az első jobboldali kormány 1994. május 3án, tehát az első választási fordulót követően - egy elbukott választási fordulót követően , a biztos vereség tudatában olyan koncessziós szerződést írt alá, amit utána tíz évig szenvedett meg minden magyar állampolgár és minden magyar közlekedni vágyó. Én azt szeretném csak hangsúlyozni, hogy az első SZDSZMSZPkormányzat idején módo sítottuk a koncessziós szerződést, és épült az autópálya - épült Kiskunfélegyházáig, de drága maradt. Drága maradt az autópálya. A következő kormány idején nem történt semmi. Ígéret igen - '99ben még Manninger Jenő államtitkár úr azt ígérte, hogy 2001ben indul az építkezés, és 2002 végére be is fejeződik. Itt, a parlamentben ígérte ezt. Ezzel szemben most a negyedik kormány megépíti az autópályát, és járhatóvá teszi. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Tállai András: Ugyan már! Ki fiz eti majd meg?)
