Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - Jelentés a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2002. évben megtett kormányzati intézkedésekről, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
490 A másik típusú eltérés a címtől az, amikor az anyag 2003as, 2004es intézkedéseket is úgy említ, mintha közük lenne ehhez a jelentéshez, pedig valójában nincsen, de ez is megbocsátható a szerkesztők részéről. Vannak viszont pontatlanságok, hiányosságok; számos olyan címet találtam az anyagban, amihez nem tartozott táblázat. Tehát a cím ígért va lami izgalmasat, akár éppen a testmozgással kapcsolatban, amit itt többen említettek vagy éppen a roma kutatással kapcsolatban, és nem találtam hozzá táblázatot a mellékletben sem, a szövegben sem, sehol. (16.50) De ezeknél lényegesebbnek, sokkal fontosabb nak tartom, hogy a tartalmi kérdésekről szóljak, arról, hogy tulajdonképpen még most is aránytalanság jellemzi ezt az anyagot. Engem már csak az érdeklődési területem miatt is elsősorban a gyermekek, az ifjúság szociális helyzete érdekelt az anyagból. Ilye n módon például a VI. fejezetről, aminek a címe a megélhetési viszonyokat ígérte elemezni, kiderült, hogy kétszer két oldalból áll, két oldalban írták le a szerzők a jelen helyzetben a megélhetési viszonyokat és két oldalban a kormányzati intézkedéseket. A megélhetési viszonyok igazából csak a munkanélküliségről, a pályakezdőmunkanélküliségről szólnak, a kormányzati intézkedések pedig csak a lakáshoz jutás segítéséről. Ehhez képest az anyagban érdemi lényeges elemzés például a gyermekszegénység vonatkozásá ban nem található. A III. fejezet, ami a családi életciklusokat, generációkat, párkapcsolatokat, gyermekvállalást, társadalmi változásokat elemzi, egy fél oldalban tesz említést a gyermekszegénységről egy TÁRKIvizsgálatra utalva, de igazából mindenfajta k ifejtés nélkül. Éppen ezért - és ezt javaslatként szeretném megfogalmazni, mert az anyag egyik legértékesebb része szerintem az a fejezet, ahol fókuszba állítottak a szerzők egy kérdést, mégpedig a romakérdést, szerintem ez a legtöbb információt tartalmazó része az anyagnak - jó lenne, ha egy következő évben kifejezetten a gyermekszegénység kérdését állítanák a minisztériumban a fókuszba és járnák körül, hogy sokkal többet megtudhassunk róla. Egy pillanatra visszatérve a megélhetési viszonyokra, ebből az an yagból kiderül, hogy a 15 és 24 év közötti korosztály 12,3 százaléka munkanélküli, vagyis több mint kétszer akkora a munkanélküliség ebben a korosztályban, mint országos átlagban, és ezt egy nagyon fontos figyelmeztető jelnek kell tekinteni. Szerepel az az információ, hogy a szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezők fele talál magának szakmunkásmunkát, 40 százalékuk pedig képzetlenebb munkát kénytelen elvállalni. Azt gondolom, hogy ez az anyag nem foglalkozik eleget a diplomásmunkanélküliség kérdésével, merth ogy a fő összefüggés, a fő megállapítás arról szól, hogy minél alacsonyabb az iskolai végzettség, annál nagyobb az esély a munkanélküliségre. Ehhez képest figyelmet érdemlő új jelenség napjainkban, hogy a diplomát szerzett fiatalok is nehezen kapnak munkát , különösen bizonyos típusú foglalkozásokban, és itt említést kell tenni arról a jogász túlképzésről, ami szerintem aggasztó méreteket ölt. De jó néhány szakterületet lehetne felsorolni, ahol egyszerűen nem lehet munkát találni ma már. Rátérve arra a fejez etre, amiről említést tettem, hogy a legértékesebb, és ez a roma gyermekek, roma fiatalok helyzetéről szóló tanulmány. Éppen tegnap tettem föl azonnali kérdést az oktatási tárca képviselőjének a kisegítő iskolákkal kapcsolatban, mert ijesztő jel, hogy a ki segítő iskolába járó gyerekek közel fele, egészen pontosan 43 százaléka ma roma gyerek. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ilyen aránytalanság, ilyen drasztikus aránytalanság jelenjen meg az azonos korcsoportba tartozó gyermekek szellemi képességében, értelm i képességében. Lábjegyzetben találtam meg ebben az anyagban azt az információt, hogy a fogyatékosnak minősített gyerekek aránya az Unióban 2,53 százalék, ehhez képest Magyarországon ez az arány több mint 5 százalék, 5,35,5 százalék. Érthetetlen, hogy il yen nagy legyen a különbség. Azt gondolom, hogy ezt genetikailag, biológiailag egyszerűen nem lehet bizonyítani, itt utána kellene nézni annak, hogy milyen is a minősítési rendszerünk, milyen minősítési eljárás alapján kapja meg valaki azt a stigmát, hogy neki kisegítő
