Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - Jelentés a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2002. évben megtett kormányzati intézkedésekről, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF):
487 Azt hiszem, hogy ezekre a nagyon kemény kihívásokra nagyon korán, nagyon korai korszakban kellene megtalálnunk és megadnunk a válaszokat ; és azt hiszem, az anyagnak az egyik hibája, hogy az óvodáskorral még nagyon szőrmentén bánik, holott igazán az igényt és a feltételeket is az óvodások esetében kell felkelteni, illetve megteremteni. Ugyanis, ami már többször elhangzott itt korábban, hogy van egy teljesítménykényszer, dekoncentráltság, fáradtság, ami jellemzi a fiatalokat, azt hiszem, hogy ez már gyakorlatilag óvodáskorban elkezdődik, és csak egyre súlyosbodik az idő előrehaladtával. Érintették az előttem szólók a kiművelt emberfőket. Itt azért ne legyünk rosszhiszeműek, mert az elmúlt tíztizenöt évben, ami az informatikai és a nyelvtudást illeti, azt hiszem, jelentős előrelépésnek lehetünk a tanúi, ami feltétlenül örvendetes. Ugyanakkor azonban véleményem szerint korántsem léptünk előre, inkább hátra a fizikális fejlesztést illetően. Ha a régi görögökre gondolunk, az “ép testben ép lélek” mondásra, és kicsit deformáljuk ezt a mondást, akkor én azt hiszem, hogy hiába lehetünk majd tanúi néhány évtized múlva - remélhetőleg - egy tudásban ver senyképes generációnak, ha ez a generáció fizikálisan képtelen lesz a kor kihívásainak megfelelni. És megmondom őszintén, én ettől jobban félek, mint attól, hogy adott esetben a szellemi kvalitásokban maradnánk el a környező világtól. Mert milyen mintát fo g adni az a diplomás, aki minden bizonnyal a magyarság fejlődésének záloga lesz az elkövetkezendő évtizedekben, akinek fizikai állapota alig közepesnek értékelhető? Azt hiszem, hogy az elkövetkezendő időszakban készülő jelentéseknek arról kellene hírt adni , hogy egy jó fizikai állapotban lévő ifjúság alkotja azt az egyre csökkenő létszámú magyarságot, mert csak akkor van valóban reális lehetőségünk arra, hogy versenyképesek legyünk a többi nemzettel. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Gémesi György úr, az MDF képviselője. DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr nincs jelen. Azt gondolom, a gyermek, ifj úsági és sportminiszternek a két fő területe, a gyermek, az ifjúság és a sport ritkán van átfogó és tartalmilag is mély témával a Magyar Országgyűlés előtt. Megítélésem szerint a miniszter úrnak ebben a kérdésben nemcsak szépen elmondott kormánypropagandát kell a tisztelt Ház előtt bemutatni, elmondani, majd eltávozni, hanem végig kell hallgatni mindent, minden bizottság véleményét és azoknak a képviselőknek a véleményét, akik ehhez a kérdéshez valóban tisztán és őszintén, az előremutatás szándékával szeret nének hozzászólni. Egy olyan anyag van előttünk, amely egy átfogó jelentés - most már évek óta egyre jobb szerkezetben - a magyar ifjúság helyzetéről, amelynek alapvető kérdései mellett nem mehetünk el szótlanul, megállapításai és a tények mellett nem mehe tünk el szótlanul, ha felelős politikusként gondolkodunk. A Magyar Demokrata Fórum több alkalommal elmondta az elmúlt időszakban is, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben nem pártpolitikai megközelítésből kellene megvizsgálni dolgokat, hanem valóban egy n emzeti összefogás, nemzeti együttműködés szemszögéből. Megítélésem szerint ez a terület is azt kell hogy jelentse mindannyiunk számára, ha komolyan gondolkodunk a jövőt illetően magyarság kérdésében, nemzeti kérdésekben, európai uniós kérdésekben, hogy a m egállapításokat és a tényeket igen komolyan kell venni - mert az anyag jó: a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, tragikus. Ne menjünk el szép szólamokkal a tragikus helyzet mellett, mert nagyon szép az a soksok dolog, ami az elmúlt másfélkét esztendőben történt, ami persze nem oldotta meg a magyar ifjúság helyzetét és kérdését, a jövő generációjának helyzetbe hozását. Részletintézkedéseket tett, de ha itt vitába szállnánk az elmúlt év történéseivel a gazdasági, pénzügyi döntései után, akkor lehet, hogy az ok az intézkedések, amelyek indulásként megszülettek, valóban a tavalyi havat jelentik mindannyiunk
