Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz):
446 részleges vagy teljes privatizációjának, illetve a közútkezelők részleges vagy teljes privatizációjának a veszélyéről, ami vis zont ebben az anyagban benne van. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, hogyha a Volántársaságok részlegesen is privatizációra kerülnek, fölvetődhet ugyanúgy a kérdés, mint ahogy Arató képviselő úr az előbb elmondta: miért kell az adófizetők pénzéből hatezer forintot betenni a kompvállalkozónak a zsebébe, akár a szülőnek a kezébe, amit aztán később átad a kompvállalkozó kezébe? Úgy gondolom, ezt át kéne gondolni, ezzel a kérdéssel nem kéne sietni, jelentős módon részét képezi a magyar közlekedéspolitikának és a magyar közlekedés jövőbeni lehetőségeinek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy ketten jelentkeztek még előre írásban: Szijjártó Péter és Rákos Tibor ké pviselő urak; és hatan jelezték rendes felszólalási szándékukat. Megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőt ársaim! Azt gondolom, hogy nincsen olyan parlamenti képviselő, de nincs is olyan ember, aki ne értene egyet több olyan céllal is, ami leírásra került a magyar közlekedéspolitikáról szóló koncepcióban. Ki ne értene egyet abban, hogy ennek a koncepciónak a f eladata az Európai Unióba való integrálódásunk elősegítése? Ki ne értene egyet azzal, hogy a közlekedésbiztonság javítása elsőrendű kérdés? Ki ne értene egyet a 2006ig terjedő szakaszban kiemeltként kezelt feladatok fontosságával vagy akár a 2015ig prior itásként megfogalmazott feladatok fontosságával? (13.10) Én azonban azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ha mögé nézünk azoknak az intézkedéseknek, illetve azoknak a konkrét tevékenységeknek, amelyeket a kormány jelenleg közlekedéspolitika címén folyta t, akkor megkérdőjeleződik, hogy az itt leírt célokat valóban komolyan gondoljáke, vagy ha komolyan gondolják, akkor meg tudjáke tenni, illetve ha komolyan gondolják, akkor miért úgy cselekszenek, ahogy cselekszenek manapság. Hadd idézzek a nem túl hossz ú koncepció 2. oldaláról, ami magának a koncepciónak egyébként az utolsó oldala is: “az európai normáknak megfelelő vasúti törzshálózat fejlesztése az egységes európai vasúti hálózat részeként”. Ezt egy fontos, kiemelten kezelt feladatként, fejlesztésként említi a koncepció: európai normáknak megfelelő vasúthálózat. Azt gondolom, ha valaki már látott európai vonatokat, európai vasúthálózatot, az tudja, hogy milyen magas szakmai követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy azt mondhassuk, hazánk vasúti rends zere minimum európai szintű, vagy alkalmas, méltó arra, hogy az európai közlekedési rendszerbe bekapcsolják. No, ehhez képest az elmúlt hetek nem szóltak másról, mint hogy már maguk a vasutasok és a vasutasok szakszervezete is aláírásgyűjtést indítványozot t, kezdett annak érdekében, hogy ne csökkenjen tovább a hazai vasúti szolgáltatás színvonala. Azt kérik a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól a vasutasok szakszervezetének tagjai, hogy a nemzeti vasúttársaság jövőjét hosszú távon meghatározó, átfogó k özlekedéspolitikai koncepció megszületéséig függesszenek fel minden olyan intézkedést, amelyek a vasúti szolgáltatás színvonalának további csökkenéséhez vagy a közlekedésbiztonság romlásához vezetnek. Ez tehát azt mutatja, hogy maguk a vasutasok is látják és így gondolják, hogy azok az intézkedések, illetve az a közlekedéspolitika, amely jelenleg érvényben van, bizony abszolút ellenirányban hatnak azokkal a célokkal, amelyeket itt megfogalmaznak, hiszen itt közlekedésbiztonságról, európai színvonalú vasútró l van szó, mint kiemelt feladat. Ehhez képest látszik, hogy a jelenlegi intézkedések nem ebbe az irányba mutatnak.
