Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - MANNINGER JENŐ (Fidesz):
425 lyukait betömő mohó privatizációra. Úgy véljük, hogy az állam szerepének hosszú távon is meghatározónak kell lennie a közlekedési infrastruktúrák működtetésében. Egy példa erre : a háttéranyag a személyszállítási közszolgáltatások közt fontosnak ítéli a vasútállomással nem rendelkező települések és a legközelebbi vasútállomás közötti utazások biztosítását. A gyakorlatban e területen az utazó számára rosszabb a helyzet, mint húsz esztendővel ezelőtt; a kisvárosi vasútállomásokról szinte eltűntek a környező falvakból érkező autóbuszok, helyüket kényszerűen a személygépkocsik sora váltotta fel. Az állami tulajdonú MÁV és az állami tulajdonú Volántársaságok egymással öncélú versenyt folytatnak - buszra busz csatlakozik, vonatra vonat , nem foglalkozva sem a magasabb nemzetgazdasági érdekekkel, sem az utasok érdekeivel. Ha az állam nem tudja érvényesíteni az érdekeit a jelen helyzetben, hogyan tudná privatizált körülmények között? Per sze, lehet hivatkozni a varázsszóra, az európai uniós normákra és a piacnyitásra, de közben nemzeti érdekeinkről egy percre sem szabadna megfeledkeznünk. A Magyar Posta a kisposták bezárásával, a Volántársaságok az úgymond gazdaságtalan já ratok megszüntetésével készülnek a liberalizációra. Lehet, hogy veszteségeiket lenyesegetve a társaságok majd ennyivel többet érnek, ha eladják őket, a magyar falu, s ezáltal a nemzeti vagyon pedig ennyivel kevesebbet ér. Éppúgy nem látnánk azonban szívese n a privatizációt a közutak üzemeltetésében sem. A közútkezelők a hozzánk rokon kultúrájú országokban - Ausztria, Németország - állami cégek; nem biztos, hogy skandináv példákat kellene Magyarországon követni. E területen a privát szemlélet kifejezetten ká ros. Ennek érzékeltetéseként, kérem, gondoljuk végig, hogy egy konkrét helyzetben hogyan viselkedik egy szakmáját szerető, lelkiismeretes állami közutas, illetve egy vállalkozó. November végén, amikor már fogytán van a költségvetési keret - ez például az i dei évre nem jó, mert ez az idén már az első kaszáláskor el fog fogyni , őrlődik a székében a közútkezelő kht. üzemmérnökségének vezetője, hogy a ledermedt útra kiküldjee a sószórót. Ha kiküldi, elszór akár 200300 ezer forintot, a fagy amúgy két óra múl va felenged. De mi van akkor, ha addig baleset lesz? Veszélyben csupán a prémiuma van, ha nem jön ki a költségvetésből. Kiküldi az autót. A vállalkozó jó eséllyel megtakarítja a 200300 ezer forintot, a zsebében marad, szükség esetén ebből jut még ügyvédre is. A gondosságra és a lelkiismeretességre nem találtak még ki mértékegységet. De nemcsak szakmai okból tartjuk károsnak a privatizációt - a prioritások közt egyébként a közlekedésbiztonság növelése is szerepel , hanem pénzügyileg is. Lehet, hogy a tárcá nál ezen a soron megtakarítást lehetne elérni, de nem annyit, amennyivel jobb adófizető egy állami cég, mint egy privát, és így amennyivel rövidül a költségvetés egésze. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselő csoportja csupán a határozati javaslatban leírtakat el tudná fogadni, azonban igen szavazatunkhoz az ehhez kapcsolódó háttéranyag alapján felmerülő aggályok eloszlatására is szükség lenne. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban .) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót az írásban előre jelentkezett képviselőknek, tízperces időkeretben, elsőként Manninger Jenő képviselő úrnak, a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselőjének. MANNINGER JENŐ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Engedjék meg, hogy a korábban a Fideszfrakció által elmondottakat kiegészítsem néhány szemponttal. Kétségtelen, hogy a közlekedéspolitikáról szóló előterjeszté sben, illetve annak háttéranyagában nagyon sok nemes gondolat van, hiszen nyilvánvaló, hogy a szakemberek ezt alapvetően az európai irányelvek alapján dolgozták ki. Valóban az „itt az ideje dönteni” címmel kiadott kiadványnak megfelelő elvek vannak lefekte tve az anyagban, és ez nagyon helyes így.
