Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
406 A 20032015ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kedves Képv iselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2003tól 2015ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést H/6195. számon, a bizottságok ajánlásait pedig H/6195/14. s zámokon kapták kézhez a képviselők. Megadom a szót Gaál Gyula államtitkár úrnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi állam titkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! “Hosszú álmaink és több mint fél évszázados szónoklataink után úgy látszik, elvégre tenni is kellene már valami nagyszerűbbet, ha a nemzetek soraiból dísztelenül kisodródni nem akarunk.” - mondhatná ma is Széchenyi István, ha itt élne közöttünk, hiszen e gondolata most, az európai uniós csatlakozás küszöbén különösen aktuális; akkor, amikor gazdasági felzárkóztatásunk, versenyképességünk javítása alapvetően azon m úlik, hogy rendelkezünke koncepcionálisan megalapozott, fejlett infrastruktúrával. Az önök előtt levő közlekedéspolitika ugyanolyan meghatározó állomás a közlekedés fejlesztésében, mint elődei, a Széchenyi által 1848ban kidolgozott első közlekedéspolitik a, vagy a XIX. század végén Baross Gábor nevével fémjelzett közlekedéspolitikák voltak. Ugyancsak Széchenyit idézve mindegyik azon a felismerésen alapul, hogy: “Midőn a közlekedési ügyek rendezésében hazánk anyagi felvirágzásának talpköveit akarjuk letenni , ne felejtsük, hogy ezáltal egyszersmind viszonyaink egész épületét érintjük. Nincs köz- és magángazdaságunknak ága, amely általa ne illettetnék.” Többek között ez a szoros társadalmigazdasági kölcsönhatás teszi indokolttá a közlekedéspolitikák időnkénti felülvizsgálatát, korszerűsítését, és ebbe a sorba illeszkednek az 1968ban elfogadott, Csanádi György nevével fémjelzett közlekedéspolitika, vagy éppen a nyolc éve, 1996ban elfogadott közlekedéspolitika. (9.50) Ez utóbbi, 1996os országgyűlési határozat óta erőteljes változás ment végbe az integrálódás, a regionális fejlődés, a szolgáltatások piacának liberalizációja, illetve a környezetvédelmi szempontok felértékelődése terén. Tudjuk - és hadd utaljak vissza az előbb megfogalmazott gondolatokra , hogy legfontosabb dolgunk versenyképességünk növelése érdekében, annak érdekében, hogy mindenki számára országon belül és az ország egésze számára az Európai Unión belül megtaláljuk az integrálódási lehetőséget, a kapcsolódás teljességét, szabadságát, választha tóságát, legfontosabb feladatunk az, hogy a különböző hálózatok épülését minden rendelkezésünkre álló eszközzel és módon elősegítsük. Ilyen hálózatokról beszélhetünk akkor, ha oktatási lehetőségekhez való hozzáférésről, ha információhoz való hozzáférésről, ha közügyek intézéséhez való hozzáférésről beszélünk; és nem utolsósorban, ami a mai vitánk tárgya: a közlekedési lehetőségek, a közlekedési hálózatokhoz való hozzáférés és ezen keresztül a teljes bekapcsolódási lehetőség egy adott társadalom, gazdaság vé rkeringésébe, életébe. Éppen ezek a változások, amelyek lezajlottak az elmúlt évtizedben, teszik indokolttá, hogy újra áttekintsük az ezen a téren megfogalmazható feladatainkat, fogalmazzuk meg, hogy mik a legfontosabb, a mai és a következő évtizedre megfo galmazható feladatok. Annyi változás is történt az elmúlt években, hogy elkészült az országos területrendezési terv is. Az abban szereplő közlekedési infrastruktúrahálózat tervei újabb, kötelezően figyelembe veendő kiindulási alapot képeztek a hosszú távú közlekedéspolitika tartalmi meghatározásához.
