Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
4010 ügyön, hogy egy ilyen rövid idő alatt ilyen sok kérdéskörben újraszabályozni szándékozó törvényjavaslat mégiscsak azt mutatja, hogy akkor vagy az előző törvénnyel vannak problémák, vagy egész egys zerűen olyan szándékot akarnak visszahozni, ami az előző, viszonylag széles konszenzussal elfogadott törvény alapvető tartalmát kérdőjelezi meg. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most a felszólalási szándékát előre írásban jelző képviselő úrnak, Pósán Lászlónak adom meg a szót tízperces időkeretben. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Nem kívánom a tíz percet kitölteni teljes egészében, mert azt gondolom, hogy nem túl elegáns. Mindenesetre ezzel a törvénymódosítás sal kapcsolatban engedtessék meg, hogy a következőkre felhívjam a figyelmet. Először a költségvetési törvényben szereplő számokat szeretném idézni. A 2004. évi költségvetésben a következő számokat olvashattuk: a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalra 6 74,9 millió forint, és hozzá rendelve 125 fős létszám. A Kutatásfejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodához rendelt, költségvetésben szereplő szám 198 millió, és a hozzá rendelt létszám 81 fő. Ha összeadjuk, ez bizony 206 fő, és 872,9 millió a k öltségvetésből. Ehhez járulna hozzá a törvényben elfogadott 2 százalék, ami - nyilván próbálgattuk becsülni, a mai helyzetben már jobban látunk - durván 400500 millió forint közötti tétel. Tehát durván 1,31,4 milliárd forinttal lehetett kalkulálni ezen h ivatalok, irodák működtetésével kapcsolatosan. Ha az innováció ösztönzése volt a cél eredetileg, a másik oldalon meg egy olcsó állam, akkor - már a költségvetés apropóján is elmondtuk, a törvénytervezet vitája során is, most is elmondom - ez egy akkora nag y új hivatal, amelynek a létét, azt gondolom, semmi nem indokolja. (20.00) Csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy korábban is voltak kutatást és fejlesztést támogató pályázatok, innovációt serkentő pályázatok, csak egyet említek most példaként: mon djuk, az OMFB. Soha nem volt ekkora apparátusa sem az OTKAnak, sem olyan közalapítványoknak, amelyek szintén különböző nagy számú pályázatot bonyolítanak le; ekkora apparátussal egyetlenegy pályáztatással foglalkozó hivatal vagy közalapítvány sem dolgozot t és dolgozik. Semmi nem indokolja - és továbbra is azt gondoljuk, hogy semmi nem indokolja - ekkora létszámmal egy kvázi minisztérium felállítását akkor, amikor a másik oldalon az olcsó állam szlogenjét halljuk. Ugyancsak problémásnak érzékeljük azt a hoz záállást, amit a hivatal elnöke tanúsított, aki körülbelül úgy indokolta ezt, hogy a nagy apparátus felállítása azért szükségeltetik, mert a pályázatok alapos elbírálása megkívánja, hiszen mindeddig, úgymond, csak a publikációk alapján ítéltek meg pályázat okat. Ezt a bizottsági ülésen is kifejezetten sérelmesnek és nagyon egyoldalúnak találtam, és ezt most is szeretném a parlament plénuma előtt megismételni, hogy ez nagyon leszűkítő és nagyon rossz irányba tájékozódó gondolatiság, mert gyakorlatilag ezzel a z összes korábbi kutatásfejlesztés, akár műszaki innovációt is jelentő pályázatok - mondjuk finoman - megsértését is kimeríti. Azt gondolom, hogy ezt nem szerencsés megtenni. A törvénymódosítás során van egy olyan paragrafus, amelyet még jónak is lehet mo ndani - az összes többit sajnos nem. Ez az egy paragrafus a 2. §, amelyik a “költsége” helyett az “ellenértéke” szót használja. A bizottság ülésén, be kell vallanom, én magam még értetlenül álltam ez előtt, hogy miért kellett ilyen szóhasználatot alkalmazn i, aztán a gazdasági ügyekhez jobban értők felvilágosítottak, hogy a “költség” helyett az “ellenérték” szó a vállalkozók szempontjából bizony kedvezőbb verzió, mert elszámolás szempontjából ez egyfajta tehercsökkentés mindazok számára, akik megrendelői a k utatásfejlesztési tevékenységnek.
