Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről (2003. január 1- december 31.) szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről (2003. január 1-december 31.) szóló ... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET, a szociális és családügyi bizottság előadója:
3963 problémák csökkenthetők lesznek, a kisebbségek nyelvi és kulturális autonómiája, nyelvhasználata és médiája erősödhet, valamint a nemzeti kisebbségek közötti hátrányos megkülönböztetések felszámolására is gondot lehet fordítani. A beszámol óban felvázolt problémák bemutatását, valamint a még előttünk álló problémák megoldására váró feladatokat is jól szemléltető beszámolót bizottságunk egyhangúlag támogatja, és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekle r Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, 55 perces időkeretben. Megadom a szót Horváthné Stukics Erzsébetnek, a szociális és családügyi bizottság előadójának. HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET , a szociális é s családügyi bizottság előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr! Tisztelt Ház! A szociális és családügyi bizottság 2004. május 19én megtárgyalta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló jele ntést. A kisebbségi biztos felvetései és meglátásai - úgy gondoljuk - jelentős mértékben kapcsolódnak ahhoz a tényhez, hogy 2004ben 40 százalékkal több panasz érkezett hozzá, mint amennyi 2003ban. A gyermekjóléti szolgálatok működése során nem jelentkezi k az a fajta észlelő és jelző funkció, ami hatékonyan tudná megvédeni a hátrányt szenvedett gyermekeket. Ehhez a bizottság szerint szükség lenne a romológiai képzés hatékonyabb támogatására, hiszen az adott kisebbség nyelvének, kultúrájának megismerése nag yban segítené a kialakult problémák, konfliktusok megoldását. Fontosnak tartjuk a védőnők által végzett családlátogatásokat is, mivel ilyenkor tudják észlelni azokat a helyzeteket, amelyeket közös erővel tud megoldani a család, a védőnő és a gyermekvédelmi szolgálat. A jelentésben megemlítésre kerül a gyámügyi hatóságok és a gyermekjóléti szolgálatok elválasztásának szükségessége. Ugyanakkor kiemelkedő fontosságúnak érezzük ezen intézmények együttműködését is. Véleményünk szerint feltétlenül indokolt lenne a gyermekjogi képviselő tevékenységének kiterjesztése a gyermekvédelmi szolgálatokra is, tehát az alapellátásra is. Az átmeneti otthonok működtetésének kérdésében a jelentés kifogásolja, hogy az önkormányzatok sok esetben nem rendelkeznek az előírt kötelez ettséggel. Ennek megvalósulására nem látunk nagy esélyt, hisz e terület forráshiánya nem kedvez a kötelezettségek megvalósításához szükséges feltételek biztosításának. A hagyatéki terhek jogi sorsának rendezése tekintetében a bizottság felkéri a kormányt, hogy válaszoljon az ombudsman által felvetett kérdésekre, mégpedig országos felmérést készítve a hagyatéki tartozások rendezésével érintett települések számáról, illetve arról, hogy milyen összegűek azok a tartozások, amelyek az önkormányzatok felé hagyaté ki teherként felróhatók. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy az ombudsman jelentésében foglalt megállapítások, javaslatok sok esetben nem valósulnak meg, mivel az érintett hatóságok vagy nem reagálnak rájuk, vagy késedelmesen teszik azt. Az állampol gárok szemében az országgyűlési biztosok egyre nagyobb tekintélynek örvendenek, és az emberek immár a magyar jogrendszer egyik biztosítékaként tekintenek rájuk. A kívánatos állapot az lenne, ha a különböző hatóságok is ilyen módon fogadnák el a biztosokat és munkájukat, ezáltal megadva nekik a kellő súlyt. Így talán azok az ügyek, amelyek a jelentésben is említésre kerülnek, nagyobb hatékonysággal kerülnének megoldásra, így szolgálva az emberek és a társadalom érdekét is. Az Országgyűlés szociális és család ügyi bizottsága megköszönve a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának részletes, mindenre kiterjedő jelentését, egyhangúlag elfogadásra és általános vitára alkalmasnak tartja azt.
