Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából - ELNÖK (Mandur László):
396 Az Országgyűlés következő ülésének összehívása • 19802 Az ülés bezárása • 19802 Az ülé sen jelen voltak: DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár, GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár, GYURCSÁNY FERENC gyermek, ifjúsági és spor tminiszter és MESTERHÁZY ATTILA államtitkár, DR. HILLER ISTVÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere és VASS LAJOS államtitkár. Az ülésnap megnyitása Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 5. ülésnapja 2004. február 2 4én, kedden (9.05 óra - Elnök: Mandur László Jegyzők: dr. Lázár János és Podolák György) ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri a munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszak ának 5. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Podolák György és Lázár János jegyzők lesznek a segítségemre. Kérem a jelenlévőket, ne feledkezzenek meg arról, hogy csipkártyájukat a kártyaolvasóban elhelyezzék. Megemlékezés a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Ház! Tisztelt Honfitársaim! Megemlékezéssel kezdjük a mai munkanapunkat is, áldozatokra emlékezünk. Olyan áldozatokra, akikre emlékezni csak most, a rend szerváltást követő években szabad büntetlenül. Olyan áldozatokra, akikre nemcsak szabad, de kell is emlékeznünk. Emlékezni a kommunizmus áldozataira egyet jelent a múlttal való elszámolással. Korparancs, meggyőződésünkből fakadó tett. Igen, tett, mert a mú lt őszinte és tisztességes megvallása ma még igenis, nagy tettnek minősül. Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs sem olyan történelmi tétel, sem olyan össztársadalmi érdeket tagadó érv, amellyel igazolni lehet egy alapvetően igazságtalan rendszert, amely a legs zentebb emberi jogokat, az autonómiát és a szabadságot nem ismeri el. Ma már nem kötelező elhinni azokat az ideológiákat, amelyek a zsákutcás fejlődésről, a modernizációs törekvések okozta kényszerpályákról, történelmi szükségszerűségről szóltak. Hatalmas vívmány ez, mindannyiunk közös vívmánya. A kommunista és más diktatúrák áldozataira emlékezve azt fejezzük ki, hogy
