Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
397 meggyőződéssel hisszük és vállaljuk az alkotmányos demokrácia, a jogállamiság magasabbrendűségét, hogy a demokrácia, a szabadság és az ember i jogok nem lehetnek a sokszor már eddig is félretett, félreértelmezett modernizáció oltárán szükségszerűen hozott áldozatok. Tudjuk, a kommunista diktatúra áldozatai között ugyanúgy voltak meggyőződéses demokraták, mint fasiszták és kommunisták, liberális ok és konzervatívok, szociáldemokraták, hívők és ateisták. Ezért azzal is szembe kell néznünk, hogy pusztán az a tény, hogy valaki a kommunizmus áldozata volt, még senkinek nem adhat visszamenőleges és feltétlen felmentést egész életére, mert a kommunizmus áldozatai sem voltak mindannyian bűntelenek. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az egykori és a mai antikommunizmus sem jelenti feltétlenül az alkotmányos demokrácia, a jogállamiság elfogadását és hirdetését. A demokrácia hívei ma azzal kompenzálhatják az egykori bűnöket, azzal enyhíthetik a szenvedések okozta, ma is létező és érthető fájdalmakat, azzal csökkenthetik a gyakran érthető indulatokat, ha egyértelművé teszik elkötelezettségüket a jogállamiság, az alkotmányos demokrácia eszméje és intézményei ir ánt. Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, ha a politika és a politizálás egyformán erkölcsi kérdés mindannyiunk számára, akkor az emléknapok nem silányulhatnak egy napra érvényes gesztusokká, hanem hosszú távra szóló erkölcsi üzeneteket jelentenek maj d. (Taps.) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Megemlékezésünket követően a mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csáky András frakcióvezetőhelyettes ú r, a Magyar Demokrata Fórumból: “Lehetetlen helyzetben az egészségügy” címmel. Öné a szó, képviselő úr, parancsoljon! (Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Néhány héttel uniós csatlakozásunk, valamint a kormányzati munka félidejéhez közeledve nem árt áttekinteni a magyar egészségügy helyzetét. Idő hiányában nem akarom felsorolni mindazt a szépet és jót, melyet önök választási programjukban, illetve a kormányprogramban ígértek az ágazatban dolgozóknak és a lakosságnak. Tegnap egy interpellációra adott válaszát úgy kezdte Kökény miniszter úr, hogy a témával kapcsolatban igazság és alázat szükséges, nem pedi g riogatás. Súlyos lehet a helyzet, ha önök a tények ismertetését riogatásnak tekintik, de teljesen egyetértünk abban, mivel több mint tízmillió honfitársunk egészségügyi ellátásáról van szó: igazság és alázat szükséges, így van, de ezt elsősorban önöknek kellene gyakorolni. Ami az igazságot illeti: önök a problémákra adott válaszaikat mindig azzal kezdik, hogy soha nem látott, 50 százalékos béremelésben részesültek az egészségügyi dolgozók, azt sugallva, hogy időnként felmerülő bérkövetelésük megalapozatla n lenne. A béremelésre, államtitkár asszony, tavalyelőtt, 2002ben került sor. Sem tavaly, sem az idei esztendőben nem fog nőni az alapbérük. Engedje meg, hogy ismét idézzek egy táblázatból, melyet a Gyógyinfok készített, és amelyből megtudhatjuk, hogy 199 82001 között, az előző ciklusban, tehát nem egészen három esztendő alatt az orvosok alapilletménye 73 százalékkal, összkeresetük 67 százalékkal nőtt. A szakdolgozók esetében ezek az adatok 59, illetve 55 százalékot mutatnak. Ön is nagyon jól tudja, hogy e gy huszonöt éve praktizáló, több szakvizsgával rendelkező kolléga nettó bére manapság alig haladja meg a minimálbér kétszeresét. Tehát lassan már abba lehetne hagyni a béremelésre történő hivatkozásokat!
