Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 19 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Hogyan csökkentsük az adókat” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - VARGA MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
3720 Magyarországon folyik, nagyon sok ember számára nem elfoga dható, és érdemes arról vitatkozni, hogy két év után végre valamilyen csökkentés megtörténjen. Úgy látszik, ezek a dilemmák még a 70 képviselőt sem izgatták, mert azok se jöttek el, akik ezt kezdeményezték aláírásukkal, de legalább a másik százhúszegynéhá ny képviselő nem biztos, hogy így gondolja. Sőt, a lapokat figyelve, különösen a kormányban ülő képviselőtársaink a megszorításokban, illetve a különböző megtakarítási formák keresésében járnak az élen. (12.30) Azt gondolom, tipikusan megállapítható, hogy zsákutcába került a magyar kormány gazdaságpolitikája. Ez a zsákutca abban nyilvánul meg, hogy bizony egyre nehezebben vállalható a munkahelyteremtésben, a munkahelymegtartásban működő cégek számára, hogy egyáltalán a fenntartható fejlődésükben meg tudjana k maradni. Másrészről pedig az egyének szintjén olyan mértékű terhet jelentett különösen az áfa és a fogyasztói adók növekedése, amely messze infláció fölötti áremelkedéseket gerjesztett. Ennek eredményeképpen mind a tízmillió magyar fogyasztó állampolgárn ak nagyon jelentős, az infláción és az áremeléseken keresztül megjelenő adótöbbletterhe van. Azt mondták képviselőtársaim, hogy minden százalékpontot meg lehet figyelni az infláció okaként. Ennek több mint a fele az adóemelésekből következik, az önök álta l gyakran emlegetett KSHadatok alapján is. Tehát messze nem arról van szó, amint most az előttem szóló Kovács Tibor is előszeretettel elmondta, hogy az ellenzéknek vagy néhány újságírónak van valamilyen problémája, hanem alapvetően bizony arról van szó, h ogy egyre szélesebb társadalmi rétegekben jelent komoly terhet az az adóemelés, amely megjelenik a gyógyszerek árában, a napi villanyáram kifizetésében, a gázárhoz és a fűtéshez kapcsolódó költségekben, tehát mindazokban, amik a mindennapi élet részei. És ilyenkor arra hivatkozni, amiről kiderült, hogy elszámolták magukat a kormány részéről, hogy a személyi jövedelemadónál néhány százalékponttal korrigáltak - erről eleve azt kell megállapítani, hogy már a kiindulópontja sem volt összhangban ezzel. És ezt na gyon jól tudja Veres János államtitkár is, hiszen a nyáron elég nagy kínban voltak, amikor a különböző adóvadásztársaságokat összeállították, hogy hogyan lehet azt a személyi jövedelemadókulcscsökkentést visszaszedni a központi költségvetés számára, amit utána ősszel meg is találtak, mégpedig elsősorban az áfaemelésekhez kapcsolódóan, 12ről 15re, nulláról 5re, illetve néhány fogyasztói terméknél, így a villanyáramnál is, a 12 százalék 25 százalékra való átsorolásában. De sorolhatnánk a példákat, Varga Mihály képviselőtársam már elmondta. Én most nem szeretném felsorolni, hiszen ezt nem cáfolta senki sem, hogy milyen területeken milyen mértékű adóemelések történtek. Márpedig ha ez így van, akkor nem csoda, hogy a kormányzati képviselők egy részének a lel kiismerete megszólalt, és próbálnak egy olyan vitát gerjeszteni, amelyben elsősorban a múltra, a körülményekre és sok minden másra hivatkoznak, ahogy hallhattuk. A XI. század adópolitikájától kezdve ma már sok mindent hallhattunk, de hogy 2004ben milyen a dóterhekkel kell szembenézni, ez mit jelent a hétköznapi emberek szintjén, milyen napi megélhetési gondokkal küzdenek, erre vonatkozóan elég kevés javaslatot kaptunk. És én azt gondolom, hogy az igazán nagy gond egyrészről a fogyasztáshoz kapcsolódó hihete tlen mértékű adóterhek, amiről több képviselőtársam is szólt, hogy bizony ez szokatlan mértékű az Európai Unióban is. És arról még nem szólt senki sem, hogy tudni kell, hogy az áfához kapcsolódó bevételek egy jó részét legalábbis befizetjük az Európai Unió nak is, hiszen ez az oda befizetendő adók számolásának az alapját jelenti. Tehát tudni kell, hogy minden többletáfaemelést, amit a múlt évben végrehajtott a kormányzat az MSZPSZDSZ részéről, bizony közvetlenül az európai uniós adóbefizetések alapját bőví tette a következő évekre vonatkozóan. Amikor azt halljuk, hogy a kormányzat arányos közteherviselésről, igazságosságról, versenyképességnövelésről szól, akkor mindig arra kell figyelmeztetnünk magunkat, mint '90 előtt, hogy bizony ennek az ellenkezője tör tént, történik. És ennek az ellensúlyozására annak a klasszikus
