Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 19 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Hogyan csökkentsük az adókat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3697 Most éppen a kedvezményes, a szociálpolitikai meggondolásokból idesorolt termé kek adókulcsa növekedett meg, a magas kulcs változatlan maradt. Az érintett termékek a szegényebb rétegek, gyermeket nevelő családok, nyugdíjasok fogyasztásában 40 százalékkal többet tesznek ki, mint a felső egyharmad esetében, vagyis újabb elszegényedési folyamat kezdődött meg a kormány által meghirdetett jóléti rendszerváltás jegyében. Hozzáteszem, mind az agrárágazat, mind az idegenforgalom vesztese az áfaemelésnek, a háztartási energiaár és áfa változásainak hatásai pedig az egész gazdaságot sújtják. Az ésszerű, a társadalom, a gazdaság és az EUcsatlakozás érdekeinek megfelelő áfapolitika mindenképpen megkövetelte volna a 25 százalékos kulcs csökkentésének megkezdését. A jövedéki adó is rendkívüli mértékben emelkedett. A vágott dohány jövedéki adója 121 százalékkal, az alkoholtermékeké 15 százalékkal, a cigarettáké 35 százalékkal nőtt, a szeszes italok bevételi többlete 10 milliárd forint, a dohányárué 50 milliárd forint, a szőlőboré 1,5 milliárd forint lesz a várakozások szerint. Jelentősen emelkedtek 2 003ban - és erről már szóltam - az ajándékozási és öröklési illetékek, szigorodott a lakásvásárlási illeték, a várható többletbevétel 22,5 milliárd forint. 20 százalékkal növekedett a gépjárművek súlyadója, és egy új adónemet, a regisztrációs díjat is bev ezették, ami jóval magasabb, mint az előző volt. Az illetékrendszer a magyar társadalom szerény vagyonosodását, a polgárosodást, annak egy korai fázisában jelentősen és méltánytalanul korlátozza. Én itt a tervezett adómódosításoknak csak néhány fontos elem ét emeltem ki, de úgy érzem, hogy elegendő annak a belátásához, hogy az új adórendszernek a törvénytisztelő emberek körében csak egészen kivételes esetben lehet valaki a nyertese. Az adóváltozások kevéssé érintik a vállalkozásokat, ezen belül is a nagyokat . A társasági adó 18 százalékról 16 százalékra csökkent, ami 40 milliárd forint megtakarítást jelent, az új adók azonban ezt semlegesítik, mivel az innovációs adó 24 milliárdot, az új ökoadó 25 milliárdot, az energiaadó 13 milliárdot, a cégautóadó kétszere sre emelése újabb 13 milliárdot von el tőlük. Az elvonás a vállalkozások esetében is nagyobb lesz, mint a kulcsváltozás kedvező hatása. A versenyképesség javítását a magas áfakulcsok nem segítik, szűkítik a hazai piacot. Természetesen nem csak helyteleníth ető intézkedések történtek, és baj lenne, ha csak a negatívumokról szólnék. Elsősorban a tőkevonzás szempontjából pozitívumnak tekinthető, hogy a fejlesztési adókedvezmények feltételei javulnak, a hátrányos térségekben 1 milliárdos, általános feltételek me llett 3 milliárdos beruházás esetén is adhatók. Az ehhez kapcsolódó foglalkoztatási feltételek is ésszerűbbek lettek, az EUharmonizáció következtében a veszteség öt év helyett korlátlan ideig elhatárolható. A kisvállalkozásnak járó beruházási kedvezmények 2004től a közepes vállalkozóknak is járnak, az evakörbe vonható vállalkozások árbevételének értékhatára 25 millió forintra emelkedik. Mi ennek az adó- vagy bevételi politikának a várható eredménye 2004 végére? Egy 2004 áprilisában kiadott EUjelentés sze rint Magyarországon a közkiadások GDPhez viszonyított aránya - az újraelosztás - 52 százalék, a hiány 4,9 százalék, a bevételek aránya pedig 47,1 százalék lesz. Ez utóbbi a 2003. évi költségvetési törvényjavaslat táblázataiban 43 százalékkal szerepel. Eze k a számok az MDF szerint egy kicsit optimisták, mivel a bevételi oldal, a centralizáció túlnyomó részét adók, járulékok, illetékek teszik ki. Látható, hogy az adócsökkentés eredménye mintegy 800850 milliárd forint új sarc megkövetelését jelenti az államp olgároktól. Igazán időszerű a bemutatott helyzetben kormányzati adópolitikáról és adócsökkentésről beszélni? Összehasonlításként mondom, hogy például 1999ben az újraelosztás mértéke 46,6 százalék, a hiány 3,7 százalék volt, a centralizáció mértéke pedig 4 2,9 százalék, és ezek 2000ben még javultak. A kormánynak, illetve a kormánypártoknak az a szokása, hogy amikor nagy baj van, optimizmust keltő javaslatokkal, vitákkal állnak elő. Ez történt a tavalyi év közepén, amikor bár egyértelmű volt, hogy a költségv etés helyzete, az ország összes makrogazdasági mutatója látványosan romlik, akkor előálltak egy kitűnő, bár már
