Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 18 (152. szám) - A hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat tartalmazó egyes törvények módosításáról, illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3613 beszámolt, és talán meg is esett jó néhányunkkal életünkben, hogy nem kaptu nk meg valamilyen levelet. Magánlevélnél ezt talán nem is jegyzi meg annyira az emlékezet, de talán előfordult az valahányunkkal is, hogy netán hivatalos levél sem jutott el hozzánk, és ennek a következményeivel - jogászok vagyunk, ebben a vitában, teszem hozzá, négy ügyvéd is részt vett, az államtitkár úr, Csákabonyi úr, Gyimesi József és én magam is, tehát nem véletlen egyébként, hogy a mi érdeklődésünket külön is felkeltette ez a kérdés - jogászokként, ügyvédekként találkozunk, és talán magánszemélyként is. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat egyik problematikus pontja, hogy az ilyesfajta igazságtalan helyzettel szemben nincs megfelelő megoldás ebben a törvényben. Mert meg kell találni a védelmet, az orvoslást arra a helyzetre is, ha valaki tényleg nem k ap meg önhibáján kívül valamilyen küldeményt, és még az eljárásról sem szerez tudomást. Legyen szabad utalnom arra, hogy bizonyos eljárási formák sajnos meglehetősen elhúzódnak, és nagyon ritka mozzanatok során mennek előre. Vannak olyan tapasztalataink, h ogy bírósági eljárásokban bírósági tárgyalásokat hat hónapon túl tűznek ki, mert túlterheltek a bíróságok. Ezt azért mondom, mert ennek a törvényjavaslatnak van egy olyan megoldása, hogy a kézbesítési vélelem megdöntésének objektív határideje hat hónap. De hát előfordulhat olyan helyzet és olyan eset, hogy hat hónap úgy telik el, hogy az adott érintett személy eljárásában nem is történik semmi. Hogyan lehet akkor elkerülni, elhárítani az ilyen helyzetekből adódó esetlegesen súlyos és méltánytalan jogsérelme t? Most nem akarok olyan elemzésekbe belebocsátkozni, amit persze nem lehet elvitatni, vagy amitől nem lehet eltekinteni, amikor egy törvény lehetséges hatásait vizsgáljuk, de azért csak egy szerény kérdés erejéig kérdezem: hogyan működik ez majd azokban a községekben, abban a hatszáz községben vagy településen, ahol a posta megszűnt vagy meg fog szűnni, vagy mozgóposta váltja fel? Tehát egy sor kérdést föl lehet tenni, túl azon, amit Lezsák Sándor is felvetett, vagy túl olyan tapasztalatokon, amelyekre Gyi mesi József is hivatkozott. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egyszerű kérdésről van szó, és azt gondolom, hogy mégis meg lehetne ragadni a különböző eljárásoknak egy olyan pontját, ahol a kézbesítés szabályainak szigorú alkalmazásával a jogbiztonságot növeln i lehetne. (11.20) Arra gondolok, hogy ha nem is lehet minden eljárási mozzanatnál a kézbesítések teljes bizonyosságának, a teljes és valóságos bizonyosságának a demonstrálásáig eljutni és ezt előírni, de legalább az eljárások kezdetét illetően olyan szabá lyozást kellene alkotni, amely megkérdőjelezhetetlenné tenné azt, hogy az eljárás megindulásáról az érintett személy tudomást szerzett. Mert ha ezt meg tudjuk oldani, akkor az már talán elvárható egy állampolgártól, hogy ha bizonyos ideig, hosszabb ideig a z ügyében nem történik semmi, akkor maga is tanúsítson érdeklődést, és esetleg menjen elébe hibák feltárásának. Ez is egyébként elég komoly teher az átlag állampolgár számára, de az egy minimális követelmény, hogy legalább az eljárás megindulásáról legyen megkérdőjelezhetetlen tudomása. Fölteszem a kérdést, gondolkozotte azon az előterjesztő - ha nem, akkor kérem képviselőtársaimat, gondolkozzunk azon , hogy a kézbesítési ügygondnokságnak egyébként nem ismeretlen, jogilag létező intézményét hogyan lehet s zigorúbb formában az eljárás megindításához hozzákötni, amikor a bíróság kirendel egy kézbesítési ügygondnokot, akinek az a feladata, hogy miután a postai kézbesítés sikertelen volt, ő maga hajtsa végre a kézbesítést. Persze azt gondolom, itt nem az a mego ldás, ha egy másik levélben az a kirendelt kézbesítési ügygondnok, aki egyébként többnyire ügyvéd, egy postai küldeményben küldi el az adott iratot, hanem ténylegesen fizikailag kíséreli meg a kézbesítést, és tesz a kézbesítési kísérletről egy jelentést, a mi kézzelfogható, materiális eligazítási pont arról, hogy megtörténte legalább az eljárás megindítását jelző irat, postai küldemény kézbesítése vagy sem. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos pont lehet, amit ha megoldunk, akkor ennek a törvényjavaslatn ak egy jelentős gyengeségét sikerül kijavítanunk és elhárítanunk.
