Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 17 (151. szám) - A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
3542 föld, amit magas értéken vesznek, és annak van egy helyben kialakult ára, akkor ha a kisebb aranykoronaértékű földnek 50 vagy 60 százalékban ál lapítom meg a helyben szokásos árát, akkor pontosan az úgymond “értéktelenebb” földeket próbálom ezzel védeni. Tehát nem az értékesebb földek érdekében, hanem az ártéren, az árapasztó területen lévő földek érdekében tettem be ezt a módosító javaslatot. Kös zönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó István képviselő úrnak, Fidesz. SZABÓ ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Pap János képviselőtársam tulajdonképpen már elmondta a lényegét annak, amit mondani sze rettem volna. Én is úgy gondolom, arra kell törekednünk, hogy se a jobb minőségű földeket, se a gyengébbeket ne preferáljuk az egyszeri kártalanításban, illetve az a megfelelő megközelítés és a megfelelő kifejezés erre, hogy sokkal kiegyenlítettebb, sokkal kevésbé a termőképességben megmutatkozó, különbözőségeket visszatükröző egyszeri kártalanítási arányokat kellene megállapítani. Ezért nem jó az aranykorona szerinti egyszeri kártalanítási mérték megállapítása. Örömmel hallottam, ha jó l hallottam, hogy Farkas Imre képviselőtársam is arra törekszik, egy kiegyenlítettebb egyszeri kártalanítási módszer, mérték legyen. Erre egyébként a legmegfelelőbb az egységes négyzetméterár, hiszen pontosan tudjuk, hogy a zavartalan - ártól, víztől nem z avart - művelési időszakokban a nagyobb termőképességű területek nagyobb jövedelmet biztosítanak, ugyanakkor az is igaz, hogy a gyengébb termőképességű területek maximálisan jó és kulturált állapotban tartása magasabb költségeket jelent. Éppen ezért úgy go ndolom, az a legméltányosabb eljárás, ha egy kiegyenlített egyszeri kártalanítási módszert követünk. Ebből a szempontból úgy gondolom, erre a célra a legmegfelelőbb, legáttekinthetőbb, legkövethetőbb az 53. ajánlási pontban szereplő négyzetméter szerint me ghatározott módszer. Ismételten kérem önöket, hogy támogassák ezt a megoldási javaslatot, mert ahogy kivettem a szavaikból, ez nincs a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim szándékai ellenére. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászó lásra megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, MSZP. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. A vitának ezt a szakaszát figyelve kialakult bennem egy kép, lehet, hogy súlyos tévedés - örülnék neki, ha súlyosan tévednék , de tartok tőle, hog y nem. Van egy olyan kép a vita kapcsán, képviselőtársaim egy részének a fejében is úgy működik ez a törvény és ennek a következménye, hogy valakik kapnak egy egyszeri térítést, majd utána mindent folytathatnak változatlanul, és ha jön a víz, akkor még kár talanítják is őket. Azt gondolom, jó lenne, ha a világ így tudna működni, de akkor miért nevezzük kártalanításnak vagy egyszeri térítésnek, egyszerűen adjuk oda, mert van ennyi pénz a költségvetésben. Másról van szó! Ez egy egyszeri térítés, majd utána egy megváltozott szemléletű másfajta tevékenység folytatása. Innentől kezdve a kártalanítást már nem lehet a mai állapotok szerinti gazdálkodás követelményeivel szembeállítani. Amit most megfogalmazok, az nem szövegszerű módosító indítvány akar lenni, csak a fejekben nem lehet egy normális ügymenetet a károk megtérítésének logikájára fölépíteni. Mert hát ki okozza a kárt? A víz! A víz okoz kárt. Így igaz? Viszont éppen olyan gazdálkodásra szeretnénk áttérni ezeken a területeken, illetve lehetőséget teremteni a z áttérésre, hogy a víz a lehető legkisebb kárt okozza, és helyénvalóbb a dotációt ahhoz nyújtani, az állami pénzeket abból a célból kifizetni az embereknek, hogy ebben működjenek közre, mégpedig az élet mindennapjaiban, nem egyszeri alkalmakkor, hanem ha lehet, inkább folyamatosan.
