Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 11 (149. szám) - A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. MIKES ÉVA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3287 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Végighallgatván a biz ottsági előadókat is, nehéz most már igazán új szempontot behozni ebbe a vitába. Azt gondolom, hogy inkább megkísérelném egyfajta módon rendszerezni azokat a pontokat vagy azokat a kifogásokat, amelyeket mindenképpen vita tárgyává szeretnénk tenni. Először is, most már csak örülni tudok annak, hogy ez a hányatott sorsú előterjesztés végre elérkezett a vita megkezdésének stádiumába, hiszen a decemberi beterjesztés után kétszer is lekerült a Ház napirendjéről, illetve elnapolásra került, míg végül most végre belefoghatunk abba, hogy elmondjuk a véleményünket. Hozzáteszem azt is, hogy már 2002 júniusában elhangzott ebben a Házban, hogy az akkor még új kormány, illetve kormánykoalíció hónapokon belül szeretné a területfejlesztési törvényt módosítani, illetve hog y a módosítást elő fogják terjeszteni. (21.10) Szabó György elnök úr nagyon korrektül elmondta azt, hogy noha ez a sajtóban rendre, újra és újra felmerül mint érv, semmifajta konkrét uniós elvárás e tekintetben nincsen, hiszen az uniós elvárásoknak a minim umát már a jelenleg hatályban lévő területfejlesztési törvény is teljesíti. Én mégis azt mondom, hogy áttételesen és közvetve mégis annyi köze van az uniós esélyeinkhez, hogy természetesen egy olyan intézményrendszerrel vagy egy olyan szabályozottsággal, a melyik jobban szolgálja egyrészt a pályázati előkészítést vagy a projektelemzést és aztán pedig a pályázatokon való részvételt, nyilvánvaló, hogy jobban tudunk szerepelni. Ezért mondom azt, hogy nem a Fidesz frakciója, illetve a Fidesz szakpolitikusai mond ták azt, hogy módosítani kell ezt a törvényt, hanem kifejezetten a kormánykoalíció politikusainak a szájából hangzott el ez a sürgető igény, ehhez képest viszont most már másfél esztendeje várunk arra, hogy ezt a kérdést valóban megvitathassuk. Én ezt azér t meglehetősen ellentmondásosnak látom, mert ha valóban annyira sürgető volt ez, ahogy önök ezt látták és kifejtették, akkor furcsa, hogy ez másfél évet ráért, ráadásul úgy, hogy közben a Belügyminisztérium előterjesztése a kistérségi társulások ügyében ez t beelőzte, színezte, és néhány részében egyébként szerintem már most porossá vagy túlhaladottá tette. És előrebocsátom, hogy attól tartok, hogy ez esetben is majd azzal kell szembenéznünk, hogy miközben nagyon gondosan az általános vita keretében megvitat juk ezt a normaszöveget, majd - mint ahogy egyelőre tudom - jövő héten folytatjuk és befejezzük az általános vitát, nyilvánvalóan elő fog kerülni egy olyan módosítócsomag, amelyik egyébként a kistérségi társulásokról szóló törvénytervezetet is alapvetően a lakította át, hiszen ez a törvénytervezet már most egy átfogó módosítócsomag után kiált, egyszerűen az időmúlás okán. Szeretném arra felhívni a figyelmüket, hogy én ezt nem tartom jó metódusnak a Ház munkája számára, hiszen megint az a helyzet fog előállni , hogy egy olyan normaszövegről vitatkozunk általános vita keretében, ami nagy részben megsemmisül, mire elérkezünk a részletes vitához, így a tulajdonképpeni általános vitát a részletes vita keretében folytatjuk le, oly mértékben változnak meg a törvényne k a rendelkezései. Nem tudom, hogy ez így lesze - ha a normaszöveget nézem, akkor reménykedem abban, hogy ez módosításra kerül, ha viszont azt nézem, hogy ez eljárásként helyes vagy nem helyes, akkor azt gondolom, hogy nem lenne jó erre rászoknunk. Azt is hadd említsem meg, hogy a kistérségek tekintetében nagyon sok olyan vitánk volt az előző ciklusra visszanyúló módon, amikor az előző ciklusban a kistérségek szakmai kapacitásának a fejlesztéséről beszéltünk, akkor rendre ellenkezésre találtunk. Én emléksz em még azokra a vitákra, amikor a kistérségbéli szakmai kapacitások növelésére tett erőfeszítéseink abba az ellenállásba ütköztek a szocialisták részéről, hogy a kistérségekben az a helyes, ha az önkéntes társulások háborítatlanul megmaradnak, és az önként es társulások a maguk sajátos módján, mindenfajta feladatkötöttség vagy területi kötöttség nélkül szabadon szövetkezhetnek egymással. Én azt gondolom, hogy azért fontos megemlíteni és kiemelni a szakmai kapacitás kérdését, mert ez az a pont, ahol egyébként talán most már egyet tudunk érteni, a szervezeti megoldásokban azonban nem tudunk egyetérteni.
