Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - Béki Gabriella (SZDSZ) - az oktatási miniszterhez - “Fogyatékosság-e a hátrányos helyzet?” címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABADOS TAMÁS oktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
309 valahogy visszakerüljenek a normál iskolákba. Csak nagyon ritkán fordul elő ez, az ott dolgozók áldozatos munká ja ellenére. Ezek az iskolák valójában bélyeget jelentenek ezeken a gyerekeken, méghozzá megmásíthatatlan bélyeget. Rögzítik azt a leszakadást, lemaradást, megpecsételik a sorsukat. Államtitkár Úr! Azt a kérdést szeretném feltenni, hogy egyetérte azzal, h ogy a roma gyerekek esetében nagy százalékban valójában szocializációs különbségről van szó, hogy ezeknek a gyerekeknek a nagy része egészséges, épelméjű, és nem a kisegítő iskolában lenne a helye. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ( 15.40) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kérdésre Szabados Tamás államtitkár úr válaszol. Megadom a szót. SZABADOS TAMÁS oktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselő Asszony! Magam is, akárhányszor ilyen iskolákba megyek, mind ig megdöbbenek, és szembesülök azzal a ténnyel, hogy sokszorosan felülreprezentált a romák aránya a kisegítő iskolákban: ötszörhatszor nagyobb, mint a népesség aránya Magyarországon. Azt mondhatom, hogy igaza van önnek, sok esetben szociokulturális különb ségek döntenek akkor, amikor gyerekeket, 67 éves gyerekeket kisegítő iskolába küldenek normál iskola helyett, azt is mondhatnók, hogy a magyarországi fogyatékosellátórendszer adós még az európai uniós fogyatékosmegítélés szerinti osztályozással. Tehát it t legalábbis két döntő lépést, két lépést kéne és kell tennünk, és ezt a minisztérium meg is fogja tenni. Az egyik ilyen pont, hogy az első és a második évfolyamos kisegítő iskolába vagy eltérő tantervű iskolába járó gyermekeknek a független vizsgálatát el végezzük az idén tavasszal, és ennek eredményeként reményeink szerint a gyerekek egy része vissza fog kerülni a normál ellátásba. Másrészt pedig szeretnénk a kutatás és az ellátás minőségét és magát a vizsgálat minőségét is javítani, törvényt is fogunk mód osítani, illetve rendeletet fogunk kiadni ez ügyben, hogy a minőségbiztosítást a fogyatékosügyben is az eddigieknél jobban meg lehessen tenni. És hadd mondjam el, hogy szeretnénk, ha a szakértői bizottságban az orvosi jelenlét biztosítva lenne, valamennyi szakértői vizsgálatnál. Én nem mondanám azt, hogy ezek a szakértői bizottságok az eddigi normáink szerint nem végzik jól a munkájukat, valószínűleg - most már a szakemberek úgy tartják - a vizsgálat módszereiben, a vizsgálat alaposságában van a hiba (Az el nök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , abban, hogy szociokulturális különbséget mérnek, nem csak fogyatékosságot. De majd a második egy percben még folytatom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖ K (dr. Wekler Ferenc) : Viszontválaszra megadom a szót a képviselő asszonynak. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Én azt gondolom, egyetértünk abban, hogy ezeknek a gyerekeknek a lemaradása nem hatéves korban kezdődik. Nyelvszociológiai kutat ások már évtizedekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a gyerekek beszédkészsége, szóhasználata a nyelvtanulással párhuzamosan alakul ki a legkorábbi, a korai életkorban, és ez az, ami az ő versenyképességüket, esélyeiket alapvetően behatárolja. Kö vetkezésképp én tisztelettel kérem az államtitkár urat arra, hogy amikor ezzel a kérdéssel foglalkoznak, akkor egy kicsit tekintsenek ki az óvodáskorra is, mert azt gondolom, hogy az előző életkorokban kell elkezdeni a segítségnyújtást ahhoz, hogy eredmény t érjünk el. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
