Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 4 (147. szám) - Az országos területrendezési tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), - a napirendi pont előadója:
3034 meglévő és kijelölt hulladéklerakók vonatkozásában, amely sz erzett jogokat is sérthet, illetve meglévő uniós pályázatok keretében elnyert pályázatok módosítását is szükségeltetheti, amennyiben nem változik meg a törvény. Elsődlegesen azt indítványoztuk ebben a módosító javaslatban, hogy az állami repülések célját s zolgáló és közös felhasználású, azaz katonai és polgári repülőterek körzetében térségi hulladéklerakó hely kijelölése esetében ne 15 kilométer, hanem összesen 5 kilométer legyen a védőtávolság, tehát 5 kilométerre csökkenjen a védőtávolság. A 15 kilométert magunk sem értettük; egy 1944es ajánlás, európai szerződésből származó ajánlás alapján - amely nem is 15 kilométerről, hanem ismereteim szerint 13,8 kilométerről szól - került bele a 15 kilométer. Ez igazából azt a célt szolgálná, mivel a hulladéklerakó telepek környékén lévő madárrajok a repülésre veszélyt jelentenek, és ez a veszély a repülés biztonsága vonatkozásában, illetve a repülőgépek műszaki berendezéseit illetően jelentene veszélyt. A bizottsági vitában megkértük a kormány képviselőjét, hogy nyi latkozzon a tekintetben, hány baleset történt már ezen a területen. Néhány balesetről tudott beszámolni, amelyekben alapvetően gépalkatrészek sérültek, és egy vadludakból álló madárraj által okozott baleset következett be, amikor katapultálásra is sor kerü lt. Mindannyian tudjuk, hogy a vadludak nem a hulladéklerakó telep miatt repülnek át az ország légterében - hogy szabad legyen ezt a részben repülős kifejezést használni , hanem a madártani természetükből eredően, tehát ezt a balesetet félretehetjük. Arra azonban nem kaptunk választ, hogy mi van az 5 és 15 kilométer közötti távolságban, ott tudnake arról, hogy történte baleset. Úgy gondoljuk, hogy ez túlzott aggodalmat jelent, és ez általában azokat a nagyvárosokat érinti, ahol állami repülések célját sz olgáló repterek vannak, így többek között Szolnokot, Kecskemétet, Veszprém mellett Szentkirályszabadját vagy akár Kaposvár mellett Taszárt. A regionális, térségi hulladéklerakó helyek kijelölésére általában a nagyvárosok környékén kerü l sor, hiszen a legnagyobb hulladéktermelő a nagyváros, és gazdasági és egyéb célszerűségi okból ilyen módon kerülnek kijelölésre. Tehát pont ezeknek a nagyvárosoknak a környékén lehetetlenné válik a hulladéklerakó hely kijelölése, és - mint mondtam - korá bban tervekkel, engedéllyel alátámasztott hulladéklerakó helyek kerültek kijelölésre. Ezeknek a lehetősége az elkövetkezendők alapján semmibe vész, óriási kisajátítást kell eszközölni, hiszen több száz millió forintért sajátítanak ki területeket ilyen hely eken, és át kell terveztetni. Amennyiben uniós pályázatokról van szó, így az egész programot át kell alakítani. A másik javaslatunk azt a célt szolgálta, hogy az 1000 méteres belterületi, lakóterületi védőtávolságot 500 méterre szorítanánk le. Természetese n nagyon sok szakhatóság engedélyezi. Ez lehetőséget adna a kijelölésre, nem kötelező egyébként ezen a területen belül a korábbi védőtávolsághoz képest kijelölni, ezzel tágítanánk a lehetőségi kört. Ráadásul már született módosító javaslat is, amely a lakó, üdülőövezetet, valamint kereskedelmi szolgáltató területet ki is veszi ebből a rendszerből, tehát gyakorlatilag agrár, illetve ipari terület melletti területre korlátozódna ennek az elhelyezése. Mi magunk úgy gondoltuk, hogy pont az emberi egészség von atkozásában szükséges, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat külön engedélyére lenne szükség a védőtávolság csökkentése esetében, de az eddigi vitákban engem meg tudtak győzni arról, hogy felesleges kiemelni a rendszerből a tisztiorvosi szolgálatot, hiszen itt az elsődleges a környezetvédelmi hatóság, amely minden szempontból megvizsgálja. Erre egyébként már született módosító indítvány is, és én ezt a magam részéről el is tudom fogadni. (16.20) Hiszen több tíz szakhatóság vizsgálja végig az engedélyezési eljárást, a maga területén a megfelelő eszközrendszerrel mindegyik véleményt tud nyilvánítani. Így nem szükséges egy szakhatóság kiemelése, hanem összességében lehet ezt a rendszert vizsgálni.
