Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 3 (146. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PICHLER IMRE (MDF):
2898 Tehá t a szóban forgó téma nem mai és nem a közelmúlthoz köthető, és már csak azért is rendezést igénylő téma, mert a családon belüli indokolatlan, annak egységét veszélyeztető erőszak nem egyeztethető össze egy demokratikus jogállamban tanúsítandó állampolgári magatartással. A probléma nem itt kezdődik, hanem ott, mint az előttünk fekvő javaslatnál látjuk, hogy a kérdésnek a büntető- és polgári jogi keretein kívül eső megoldása komoly alkotmányossági aggályokkal terhelt. Azt gondolom, nem lehet vitás, hogy az, hogy akármilyen ehhez hasonló témában törvény, a legmagasabb szintű jogforrás születik, a gondokat nem oldja, mert nem oldhatja meg. A családon belüli erőszak olyannyira erősen a társadalomba ágyazott kérdés, hogy akármilyen kívülről megkísérelt adminisztr atív rendezés a társadalmi tudat átformálása nélkül csak ennek a változásnak a segítője, háttere lehet. Elképzelhető, bár erősen kétséges az indoklásban írt azon megállapítás, hogy egyre több látens cselekvés kerül napvilágra, de a családon belüli erőszak esetében olyan pszichológiai, szociális szituációk hatnak, hogy külső jogi eszközökkel ennek megközelítését befolyásolni sem tudjuk, a felek magatartása olyannyira indulati és kiszámíthatatlan, hogy szilárd meggyőződésem szerint a látens esetek száma akár kétharmada is lehet az összesnek. Itt nem feltétlenül arra kell gondolni, mint egy klasszikus büntetőjogi vagy polgári jogi esetben: a sértett állít, a vádlott tagad, a felperes kéri, az alperes pedig elutasít. A családon belüli erőszak tipikus képlete sze rintem a következő: emberek élnek egymás mellett, hosszú évekig frusztrációkkal terhelten, mely hol az együttlét, hol a máshol szerzett stressz klasszikus levezetése azon, aki éppen ott van. (20.20) Hidegfejű ellenségek helyett olyan emberekről van szó, ak ik élet- és gazdasági közösségben élnek szabad elhatározásukból. Ami családi erőszak és nem látens, az már a nagyon sokadik: ha ilyen történik szombaton, sokszor már hétfőre törlődik, vagy a bántalmazottat annyi, akár kényszerszál köti a bántalmazóhoz, hog y ha meg nem is bocsát, de elfogadja e helyzetet, annak biztos tudatában, hogy az eset meg is fog ismétlődni. Itt nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a kérdés az, hogy mit akar igazán a bántalmazott. Két dolgot leszögezhetünk: a családvédelem kulcspontja a gy erek. A család az ő érdekében van, elsődleges és döntő a testi és lelki fejlődése az ezt hátráltató körülmények kiküszöbölése. A másik, ha egy családi kapcsolat úgy és visszafordíthatatlanul megromlik, hogy a bántalmazott annak fenntartását nemhogy nem aka rja, hanem felbomlását kívánja, mindent megtesz, hogy véglegesen kikerüljön abból a méltatlan élethelyzetből, hogy bármikor bántalmazzák és életvitele tartósan zaklatott legyen. A családon belüli erőszakkal szembeni kormánypolitikáról a civilek kritikája 2 004. április 8án közzétett nyilatkozatban jelenik meg. A távoltartó rendelkezésre vonatkozó törvényjavaslat számos elfogadható szabály mellett több ponton aggályos elemeket tartalmaz. Értetlenül állunk az előtt, hogy a Belügyminisztérium nyomására a kormá ny lerontotta a távoltartó rendelkezés elrendelésének határidejére vonatkozó szabályokat. A törvénytervezet korábbi, helyes változatai szerint a rendőrség a helyszíni intézkedés során azonnal hozza meg és hirdeti ki a távoltartó határozatot. A kormányelőt erjesztés ellenben a rendőrséget a helyszíni intézkedés elmulasztásában teszi érdekeltté, s a távoltartó határozatot csak 24, illetve 48 órán belül kötelesek meghozni, de még ezek a határidők is meghosszabbíthatóak 72 órával. Ez a szabály a nemzetközi norm ákkal ellentétes, s oda fog vezetni, hogy a postai úton kézbesített távoltartó határozat kézhezvételekor a bántalmazó még nagyobb erőszakot fog alkalmazni áldozatai ellen. Nem nehéz megjósolni, hogy ez a családon belüli erőszak halálos áldozatai számának n övekedését fogja előidézni. A törvénytervezet hatálybalépése 2005. július 1je, míg az első tervezetekben januári hatályba léptetést tervezett az Igazságügyi Minisztérium. A kormány már 2002 ősze óta tisztában van azzal, hogy a távoltartó rendelkezés bevez etése elodázhatatlan. Ennek ellenére az elmúlt egy évben semmilyen intézkedés nem történt a távoltartó rendelkezést alkalmazó hatóságok felkészítésére. A
