Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 3 (146. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
2895 akkor szabad, ha megfelelő mennyiségű és minőségű tapasztalat áll rendelkezé sre. E tapasztalatok révén a kívánatos, a hasznos szabályozás fejlődik, előrehalad, és a jog eszközeivel a nemkívánatos vadhajtásokat le lehet nyesegetni. Vizsgáljuk meg, hogy a családon belüli erőszak törvényben történő szabályozásának megvannake a jogal kotáshoz szükséges alapvető feltételei. Jogtörténetileg előzmény nélküli a szabályozás, de azonnal hozzáteszem, csak látszólag az. Sajnos, a magatartás emberemlékezet óta ismert, a probléma évszázadok óta megoldatlan. A családon belüli erőszak tárgyalható filozófiai, etikai, morális, de főleg szociológiai alapon, elemezhető történetileg és kultúrtörténetileg egyaránt. De bárhonnan közelítünk, két alapvető állítás mára egészen világos és igazolható. Véleményem szerint az egyik helyes állítás az, hogy a polgá ri államok büntetőjoga csődöt mond, nem működik a családok számára életteret biztosító falak között - nevezzük ezt lakásnak vagy otthonnak , azaz a büntető törvénykönyv kint reked a falakon kívül. Ennek okaival a kriminológia és a büntetőjog tudománya beh atóan és részletesen foglalkozik anélkül, hogy biztató megoldásokat javasolna. A másik állítás az, hogy tartós, az emberi természet negatív tulajdonságait felmutató olyan magatartásformáról van szó, amelyet sokan, sokféle megközelítés mellett igazolni, leg alizálni, de legalábbis megérthetővé tenni igyekeztek. Ebben a kérdéskörben a vallások, a filozófiák egymástól igen eltérő irányban nyilatkoztak meg. Most úgy néz ki, először jutunk el odáig, hogy kényszerítő intézkedések alkalmazásával próbáljuk felvenni a harcot a családon belüli erőszak ellen, de - a törvényjavaslatból kiolvasható - inkább arra törekszünk, hogy védelmet nyújtsunk a mindig gyengébb, kiszolgáltatott áldozatoknak. Nem biztos, hogy sikert érünk el a most meghozandó törvénnyel, de bízom abban , hogy az első lépést tesszük meg a család és az egyén védelme érdekében egy olyan hosszú úton, amely előrenézve hosszabbnak tűnik, mint a mögöttünk hagyott rész, pedig az is évszázadokra néz vissza. Egy dolog viszont biztos: nem szabad a társadalommal kís érletezni és próbálkozni. Az az érzésem, hogy ez a jogszabály még kiforratlan próbálkozásnak és kísérletezésnek minősíthető. Ugyanakkor erkölcsi kötelességünk küzdeni a családon belüli erőszak ellen, és sikerként könyvelhetünk el minden el nem csattant pof ont és meg nem történt megaláztatást. Felszólalásomban a törvényből fakadó szerteágazó problémák felemlegetését elkerülve - mert azt mások már bőven és részletesen megtárgyalták - érvelni szeretnék amellett, hogy szigorodjon a távolságtartásra kötelezett s zemélyek büntetőjogi fenyegetettsége. Elégtelennek és célra nem vezetőnek tartom, hogy csak szabálysértési szinten legyen büntetendő a törvény céljával tudatosan és szándékosan szembehelyezkedők széles köre. Álláspontom szerint a törvényjavaslat kulcskérdé se a büntethetőség szintje. Egy ilyen magas látenciával rendelkező elkövetési magatartás csak akkor szorítható vissza eredményesen, ha a kevés tudomásunkra jutott esetet és annak szereplőit kiemelten védjük, támogatjuk, illetve büntetjük. Ha egy családban a sértett eljut odáig, hogy - úgymond - kiteregeti a családi szennyest, azt a következményektől mindenáron meg kell védenünk, hiszen a szabályozás célja az, hogy minél többen, minél bátrabban lépjenek fel a maguk és családtagjaik érdekében. Ha valaki olyan elfogadhatatlan krízishelyzetbe kerül, hogy kétségbeesésében a hatóságoktól vár segítséget, utolsó menedéket, az nem csalódhat, annak a védelmét biztosítani kell, s ennek az eszköze a súlyosabb büntetőjogi fenyegetés. Akik a társadalmi együttélés szabálya it nemcsak enyhébb fokon sértik meg, mint ahogy azt a szabálysértésekről szólva szoktuk megfogalmazni, hanem a társadalom számára legfontosabb körben, a családi körben volt szeretteik, vér szerinti rokonaik vagy rábízott gyengébb embertársaik ellen forduln ak, azokkal szemben a megállapított jogerős tényállás esetében nem szabálysértési szinten kell eljárni, hanem vétségi szinten, büntetőjogi szinten. Megengedem magamnak azt a feltételezést, hogy az elkövetők között széles az a réteg, amely az úgynevezett vi sszaeső bűnözők köréből kerül ki. Általában közöttük találhatók garázda elemek. Ha csak szabálysértés a távoltartás jogintézményének a megsértése, akkor a visszatartó ereje is elég csekély marad. A szabálysértés manapság megkerülhető, negligálható egy olya n szándékos
