Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 3 (146. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
2889 folyamatot megszakítsanak, hogy ne következzen be esetleg súlyosabb cselekmény a következőkben. Itt az állam fel előssége rendkívül nagy, erre többen utalást tettek már a múlt heti általános vitában is. Világos határt kell húzni abban, hogy meddig kell a privát szférát tiszteletben tartani. Az áldozat jogai a felfogásunk szerint prioritást élveznek az elkövető privát szférabeli érdekeivel szemben, legyen ez a tulajdonhoz való jog, amiről éppen szó van. Nagyon nehéz a rendőrség feladata, hiszen a rendőrségnek tisztában kell lennie jogi és erkölcsi küldetésével, egyértelmű jogosítványt kell adni, és egyértelmű hatáskört kell megszabni, és ehhez megfelelő képzést kell biztosítani. Bíróknak, családsegítőknek, védőnőknek, házi gyermekorvosoknak és pedagógusoknak pedig folyamatosan tanulni kell. Úgy gondolom, nem szégyen még egy bírónak sem továbbképzésre járni és tanulni, hi szen egy teljesen új dologról van szó. Tanulni kell az egész társadalomnak. Engedjenek meg néhány kritikai megjegyzést. Gyimesi József, a Fidesz egyik képviselője a múlt heti felszólalásában jogi torzszüleménynek nevezte ezt a törvényt. Az előbb céloztam r á, hogy senki nem csinált még Magyarországon ilyen törvényt, nem igazán van lehetőségünk arra, hogy valamivel is összehasonlítsuk. Kifogásolta Gyimesi képviselőtársam, hogy tanúvédelmi törvényt nem látnak viszont. A bizottsági ülésen a tárca képviselője el mondta, hogy a jövő évre áldozatvédelmi törvény beterjesztését tervezik, éppen a családon belüli erőszak kapcsán meghozni. Reméljük, hogy ez el is fog készülni a jövő évre. Miről van itt szó? Eddig rendszerint a család menekült a bántalmazó elől. Most megf ordul ez a logikai sor: a bántalmazónak kell a családi otthont elhagynia. Nagyon nagy feladat hárul arra az intézményrendszerre, amit ki kell alakítani, hiszen ha a bántalmazó nem tudja megoldani a maga elhelyezését ismerőseinél, barátainál, rokonainál, ak kor a meglévő intézményrendszer valamelyikében kell biztosítani számára helyet. Ez lehet persze a hajléktalanszálló, de úgy gondolom, senki nem kívánhatja, hogy az éppen aktuális vagy éppen beeső hajléktalanokkal kelljen nekik egy fedél alatt lenni 1020 n apig, ha az ideiglenes távoltartásról beszélünk. Ezért az intézményrendszert úgy kell átalakítani, hogy a hajléktalanoktól elkülönülten, más körülmények között lehetőséget teremtsen a bántalmazóknak, hogy a távoltartás időtartamára meghúzzák magukat. Felve tette Gyimesi képviselőtársam, hogy az önkéntes jogkövetésre nemigen lehet számítani, mert nincs, aki kikényszerítse. Úgy gondolom, hogy az egész magyar társadalom ki tudja kényszeríteni ezt a jogkövetést. Úgy gondolom, ha felrázzuk a magyar társadalmat, f elrázzuk a családtagokat, felrázzuk a szomszédokat, felrázzuk a pedagógusokat, a családsegítőket, a gyermekjóléti szolgálat munkatársait, akkor igenis ellenőrizhető az, hogy végrehajtásra kerüle a távoltartás. Imre Zsolt képviselőtársam és Soltész Miklós képviselőtársam említette volt, hogy magánéleten belüli erőszakra változtassuk ezt az elnevezést. Nem tudom, hogy miért lenne szükség erre, ez a családon belüli erőszak, úgy gondolom, megfelelő definíció a jövőben. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra megadom a szót Répássy Róbert úrnak, a Fidesz képviselőjének. DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt a véleményemet elmondom, szeretnék két dolgot leszögezni. Az egyik az, hogy kizárólag saját képviselői véleményemet fogom elmondani, hiszen a frakciónk álláspontját már a múlt héten a frakció vezér szónoka ismertette. A másik, amit szeretnék leszögezni, hogy a törvényjavaslat céljával és indokaival egyetértek. De, tisztelt képviselőtársaim, az empátia, az együttérzés, a jó szándék még nem elég ahhoz, hogy jó törvényt is alkossunk. Ha ebben egyet tudu nk érteni, akkor talán elfogadják, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot lehet és kell is kritizálni.
