Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 3 (146. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
2890 Annyira megtetszett az a felsorolás, amit Gusztos Péter mondott a honlapról leolvasott tévhitekkel kapcsolatban, hogy néhány tévhitet én is összegyűjtö ttem. Tisztelt Képviselőtársaim! Tévhit az, hogy a családon belüli erőszak jelenleg nem büntetendő. Ezzel szemben a valóság az, hogy a családon belüli erőszak elkövetési magatartásait ma is bünteti a szabálysértési törvény vagy súlyosabb esetekben a büntet ő törvénykönyv. Azok a példák, amelyek ellen joggal tiltakoztak civil szervezetek, olyan események köréből kerültek ki, amelyek a legsúlyosabb bűncselekmények körébe tartoznak. Tévhit az, hogy a rendőrségnek eddig ne lett volna joga a bántalmazót kiemelni a családból. Teljes tévhit! A rendőrségnek, főleg, ha ilyen súlyos cselekmények történnek, akkor joga lett volna őrizetbe venni, azonnal őrizetbe venni a bántalmazót, és akár előzetes letartóztatását javasolni. Tévhit az, hogy ez a törvény megelőzi az erős zakot. A törvényjavaslatban megfogalmazott családon belüli erőszak fogalmába számos, bár befejezett erőszak fogalom tartozik, tehát sajnos nincs mit megelőzni, mert ha valakit már bántalmaztak, akkor legfeljebb a következő bántalmazást lehet megelőzni. Tév hit az, hogy a nőknek vagy a gyerekeknek ezután már nem lesz szüksége bátorságra ahhoz, hogy a rendőrséghez forduljanak. Tehát, képviselőtársaim, az a helyzet, hogy van egy lélektani határ, amit - akár van ez a törvény, akár nincs ez a törvény - vagy át tu dnak lépni a bántalmazottak, vagy nem tudnak átlépni. Ha átlépik ezt a lélektani határt a bántalmazottak, akkor már most, ebben a pillanatban is tudnak a rendőrséghez fordulni. Ha nem tudják átlépni ezt a lélektani határt, magyarul, félelemben maradnak, ak kor bizony ez a törvény sem fog ezen segíteni. (19.40) Tévhit az, hogy a távoltartó határozat betartása ellenőrizhető lesz. A távoltartó határozat egy meglehetősen különös jogintézmény lesz; egy olyan jogintézmény, amit tulajdonképpen csak az érintettek tu dnak ellenőrizni. A bántalmazó és a bántalmazott tudja azt, hogy találkoznake vagy sem, és amikor már találkoznak, akkor lehet, hogy megint bekövetkezik egy újabb bántalmazás. Tehát ezek a tévhitek, amelyekkel bizony számolni kell; ennek a törvényjavaslat nak a helyes és támogatandó céljaival együtt is tisztában kell lennünk, hogy ilyen tévhitek fűződnek ehhez a törvényjavaslathoz. Én kifejezetten a törvényjavaslattal kapcsolatos jogbiztonsági és alkotmányossági szempontokra szeretném felhívni a figyelmet, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen törvényjavaslat esetén, amely a személyi szabadságot és általában az alkotmányos jogokat ilyen erőteljesen érinti - nevezzük nevén, végül is egy személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésről van szó , ilyen esetben a jogbiztonsági, alkotmányossági szempontok mérlegelése rendkívül fontos. Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdjük az első kérdéssel, hogyan határozza meg a családon belüli erőszak fogalmát ez a törvény. Most nem azzal akarok foglalkozni, hogy jóe az elnevezés , hanem kifejezetten azzal a jogi megfogalmazással, hogy melyek az esetei a családon belüli erőszaknak, és hogy mit jelent a családon belüli erőszak. Az én megítélésem szerint a törvényjavaslat a jogbiztonságot kellőképpen nem szem előtt tartó módon, és ha úgy tetszik, alkotmányos aggályokat felvető módon fogalmazza meg a családon belüli erőszak fogalmát, ugyanis büntetőjogi fogalmakkal operálva határozza meg a családon belüli erőszak fogalmát a törvényjavaslat úgy, hogy ehhez a büntetőjog garanciális eleme i nem társulnak. Például arról, hogy egy családon belüli erőszak, cselekmény megtörténte vagy sem, ez a fogalom úgy szól, hogy a bántalmazó által, pontosabban a bántalmazó részéről megvalósuló, családon belüli erőszakot kell figyelembe vennünk. Képviselőt ársaim, van úgy, hogy azt, hogy például egy tettleges bántalmazás megtörténte vagy sem, mondjuk, független bírói testületek hónapokig vizsgálják, hogy vajon ez megtörténte vagy sem. Tehát nem egyszerű kérdés néha eldönteni azt, hogy közösülésre kényszerí tés történte vagy sem, magyarul: erőszakos közösülés történte vagy sem. Ezeket a kérdéseket a javaslat úgy kezeli, mintha ez az intézkedő rendőr által
