Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 3 (146. szám) - A pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - PÜSKI ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2873 Szász Károly ell en felhozott szakmai kifogások valójában hamisak voltak, hiszen törvényt kellett ahhoz módosítani, hogy a lakosság kifosztására szerveződő vállalkozások ellen a felügyelet kellően hatékonyan felléphessen. Az már egy másik kérdés, hogy miért csak a PSZÁF a felelős, és a bűnüldöző szervek hogyan, miért nem lépnek, léphetnek fel a csalárdságok ellen. A tervezetnek - mint ahogy sok más közérdekű, a lakosság jelentős részét érintő pénzügyi szabályozásnak - az a legnagyobb fogyatékossága, hogy nem közérthető, ind okolatlanul bonyolult, magán viseli azt a kissé cinikus, az egyszerű polgárok félrevezetését valójában nem valódi bűnnek, hanem ügyes üzletnek tekintő kártékony mentalitás bizonyos jellemzőit. (18.10) A benyújtott tervezet több törvény módosításait tartalm azza. Az első a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosítása. Erről elmondható, hogy a banktitok oldása mindaddig helyes, ameddig az adatokhoz hozzáférők köre technikailag is jól lehatárolható. Ez a szabályozás azonban az eddig i korlátozásokat tovább oldja anélkül, hogy a hozzáférésre vonatkozóan szervezet- és személyazonosítási, valamint dokumentálási kötelezettséget, illetve módszert írna elő. Az állami adatbázisok jogellenes lemásolásának felelős kormánytisztviselők részéről elkövetett, mindenféle következmény nélkül maradt tette is azt bizonyítja, hogy az állami rendszerbe bekerülő banktitok is időnként politikai, de a gazdasági versenyben is jól alkalmazható manipuláció tárgyává válhat. Fontos lenne, hogy az ügyfélnek a kisz olgáltatható banktitokkörre vonatkozó nyilatkozata ne lehessen része a szerződésnek. Ez ugyanis magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a nyilatkozat nem egyedileg, hanem a több száz oldalas, úgynevezett általános feltételre vonatkozó utalás formájában le sz a szerződés része. A bank- és biztosítási titok minden további lazításával csak akkor szabad egyetérteni, ha az adatkérők azonosítására, a jogosultság hibamentes megállapítására, a biztonságos adatkezelésre vonatkozó eljárási szabályok is egyidejűleg él etbe lépnek. Ezek nélkül a banktitok csak annak marad titok, akinek nem érdeke, illetve nincs elég pénze azt megismerni. A biztosítéknyújtó, úgynevezett kezes informálódási jogának megadása azonban nagyon helyes és már régen időszerű lépés. Nézzünk néhány konkrét észrevételt! A 7. §hoz kapcsolódóan az adatkérésre feljogosított külföldi intézményeket egy mellékletben fel kellene sorolni, mert így leírva kissé parttalannak tűnik a dolog, és magában foglalja a titoksértés lehetőségét. A 9. §nál és más helyek en is a külföldi pénznem használata esetén az alkalmazandó árfolyamot pontosan meg kell határozni. Több szakasznál is szükséges lenne a definíciók pontosítása, törzsszövegben vagy mellékszövegben való megadása. A 16. §hoz kapcsolódóan feltétlenül szabályo zni kellene a hirdetés és más kategóriák esetén az interneten történő cselekményeket is, mert rohamosan fejlődő világunkban ennek egyre nagyobb jelentősége lesz, egyre szélesebb körben fog terjedni. A 17. és 20. §nál a magyar bíróság illetékességét és a m agyar nyelv használatát minden olyan tranzakcióban, amelyben a pénz- és biztosítóintézet ügyfele magyar állampolgár, kötelezővé kell tenni, amelyről érvényesen ne lehessen az ügyfelet szerződésileg, például az általános feltételekre hivatkozva lemondatni. A tervezet második része a jelzáloghitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény módosítása, amelyhez ugyancsak lenne néhány konkrét észrevételünk. Véleményünk szerint a 29. § (2) bekezdésében és más jogszabályi helyeken is az értékvesztés fogalmát valami számvitelileg beazonosítható módon kellene meghatározni. A (3) bekezdésben meg kell határozni azt is, hogy mely vagyoni elem vagy tárgy visszavásárlási vételára vehető fedezetként figyelembe. Az (5) és (6) bekezdésben foglaltakkal azonban nem lehet egyetérteni. Véleményünk szerint az ilyen üzletek megkötésénél ugyanannyi a nyerés, mint a vesztés esélye azzal, hogy a kockázat átláthatatlanabbá válik. Az árfolyamkockázat ellen ne a hitelintézetnek legyen kötelező, hanem az ügyfélnek legyen lehetséges v édekeznie.
