Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 27 (145. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
2782 pedagógusok, a gyámügyi szakemberek egy kisebb közösség jelzéseit komolyan v eszik, a család belső ellentétei nem juthatnak el odáig, hogy kezet emeljen valamely házastárs a másikra. Házasság felbontását tárgyaló bírók tudnak számot adni tapasztalataikról, de engedtessék meg talán, hogy én is mint korábban az ügyvédi hivatást gyako rló szakember, néhány tapasztalatomat megosszam önökkel e törvényjavaslathoz kapcsolódóan. Ugyanis a távoltartás intézménye megfelelő szabályozás mellett betöltheti a rendeltetését, elérheti azt a közös célt, amelyet itt valamennyien megfogalmazunk, de enn ek az új jogintézménynek az alkalmazása visszaélésszerűen is megtörténhet. Emlékezzünk arra az időre, amikor a bírói gyakorlat két látleletet követelt meg a bántalmazottól, s ha az a házasság felbontása iránti perben két látleletet fel tudott mutatni, anna k a - vegyük a tipikus példát - férjnek nem sok esélye volt arra, hogy abban az akkori időben tanácsi bérlakásban megmaradjon. Néhány ezer forint ellenében lakáshasználati jogát megszüntették, rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználónak nyilvánították, é s a lakás elhagyására kötelezték azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Amikor ilyen lehetőséget vetít a jog valamely házasfél elé, mondjuk, a bántalmazott elé, akkor nyilvánvalóan szinte felkínálja a lehetőséget, hogy sérelmeit felnagyobbíts a, adott esetben provokáció szintjén eljusson a helyzet odáig, hogy egy horzsolást rögzítő látleletet bizonyítékként a házasság felbontása iránti perben fel tudjon használni. Természetesen ezt a fajta eljárást és megoldást nem szabad támogatnunk, ugyanakko r az agresszív, a családi közösség békéjét feldúló, családtagjaival szemben tettlegességet is tanúsító házastársnak vagy családfőnek el kell távoznia a lakásból. Ezzel az alapelvvel egyetértünk, mert a mai gyakorlattal szemben nem a bántalmazottat, általáb an tipikusan a gyermeket és az anyát kell a lakásból kimenteni, hanem - és talán ez az egyetlen helyes elv ebben a törvényben - az agressziót tanúsító bántalmazót kell a lakás elhagyására kötelezni. Tehát tulajdonképpen a törvényjavaslatnak ez a gondolata helyes, hiszen megfordítja azt a helyzetet, ami jelenleg még a gyakorlat. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy kellően garanciális elemeket nem tartalmaz a törvényjavaslat arra vonatkozóan, hogy azok a visszaélések, amelyeket az előbb említettem, ne következzene k be. A bizottsági kisebbségi véleményt ismertető előadóként már utaltam arra, hogy jogilag nem pontos azoknak a magatartásoknak a meghatározása, amelyek a családon belüli erőszak körébe vonhatók. Vannak tipikusan büntetőjogi tényállások - testi sértés, er őszakos közösülés, személyi szabadság megsértése és egyéb más magatartások , amelyek egyébként bűncselekménynek minősülnek, és amelyek esetében ma is a büntetőügyben eljáró hatóságoknak kötelességük az eljárást lefolytatni hivatalból, külön feljelentés né lkül is. De vannak a törvényjavaslat szerint olyan egyéb magatartások is, amelyek a családon belüli erőszak körébe sorolhatók, amelyeknek a tényállása a büntető törvénykönyvben nem lelhető fel, és a jogalkalmazónak lenne a feladata, hogy bizonyos magatartá sokat, mulasztásokat e körbe soroljon. Ilyen például a mindennapi biztonságos életvitelben való tartós, rendszeres vagy súlyos zavarás. Minősíti is a törvény ezt az új tényállást: zaklatás. Vagy ilyen az emberi méltóság vagy becsület rendszeres, illetve sú lyos megsértése. A lakás ma nagy kincs. Egy széthullott házasság esetén a lakáshoz való ragaszkodás miatt e nehéz feltételek között, és emberileg néha érthető módon a tulajdonosok, a házasfelek minden jogi lehetőséget igénybe vesznek annak érdekében, hogy a lakásban birtokon belül maradjanak. Ebből következik, hogy ha egy olyan eszközt adunk az ekként gondolkozók kezébe, amelyet visszaélésszerűen tudnak gyakorolni, akkor nyilvánvaló, hogy az első leesett tányér vagy leejtett pohár esetében a rendőrséget fog ják riasztani, hogy családon belüli erőszak következett be, és a bűnjelet - esetleg még ehhez néhány horzsolásos jelet is - az intézkedő rendőrnek felmutatva a tulajdonostársat, házastársat gyorsan sikerül eltávolítani a lakásból. Aztán az a néhány hónap e légséges lesz, hogy a gyermekekhez fűződő lelki kapcsolat meglazuljon. Nagyon jól tudjuk, manipulálhatók a gyermekek, aki ilyen területen dolgozik, annak erről van már ismerete. Vagy a családi kapcsolatok meglazulásán kívül valamely fél a házassági vagyonj ogra gondolva vagyoni előnyöket képes biztosítani a maga számára azzal szemben, aki még telefonon se érdeklődhet, hogy hogyan állnak a közös ügyek a lakásban, mert a telefonhívás is zaklatásnak fog minősülni.
