Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
276 Azt tudom erre mondani, nem hiszem, hogy különösebb oka van annak, hogy feltételezzük, hogy a miniszterelnök úr csupán az MSZP támogatottságát erősíteni hivatott tett ilyen kijelentést. Hivatkoznék akár a Fidesz elnökére, Orbán Viktor úrra, aki a múltkor, kéthárom nappal ezelőtt azt mondta, hogy ilyet ő sem feltételez. Azt gondolja, hogy ha felelős politikus ebb en a Házban valamilyen ötlettel előáll, akkor azt komolyan gondolja, és nem csupán píárszempontok vezérlik az előterjesztésben. Én magam is ezt feltételezem. Ezt feltételezem a miniszterelnök úrnak erről - ha már az előbb ezt a szót használtam - az ötletér ől is, hogy ez egy komoly tartalmat hordoz. Nekem ez a meggyőződésem ma is. Különböző jogi technikák lehetővé teszik, tették volna azt, hogy ne zárjuk el a választópolgárt attól, hogy ebben a rendszerben is bizonyos szabadsággal dönthessen a megválasztandó k személyéről. Úgy tűnik, néhány pártnak, a pártok többségének az elzárkózása folytán nem kerül sor arra, hogy ezt kipróbáljuk; én ezt őszintén sajnálom. De azt ismétlem, most is fenntartom, hogy nem píárszempontok vezérelték a miniszterelnök urat akkor, a mikor ezt az előterjesztést az országértékelő beszédében megtette. A napirend előtti felszólalás többi része tulajdonképpen másnak a hatáskörébe tartozna, de annyit erre magam is válaszolhatok, hogy frakcióvezető úr azt hiányolja, nincsenek olyan cselekede tei, például a költségvetési törvényben tetten érhetően a kormánynak, ami a munka becsületét ismerné el, ami ezt a szemléletet tükrözné. Én úgy gondolom, hogy a költségvetési törvény alapját az ország gazdasági lehetőségei szabják meg. Én a magam részéről is, mint nem hozzáértő, nagyon boldog lettem volna, ha olyan ötletek hangzanak el az ellenzéki pártok képviselőitől, amelyek lehetővé teszik vagy valamilyen technika lehetőségét mutatják föl a tekintetben, hogy a költségvetési törvény ezeket az értékeket j obban tükrözze, mint ahogy most megteszi, és mint ahogy a mi törekvéseink ezt lehetővé tették. A költségkímélésről is szólt frakcióvezető úr a külföldön történő szavazással kapcsolatban vagy ennek a megoldásával kapcsolatban. Én azt mondom, erre a mi oldal unkról, ebben a körben fölmerült egy bizonyos technika - volt egy ilyen utalás rá, én így értékeltem , egy lehetőség, amely ezt jobban megoldotta volna, a bizonyos elektronikus úton történő szavazással, ami viszont bizonyos bizalmatlanságok miatt nem volt lehetséges. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szájer József frakcióvezetőhelyettes úr, a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjából, “Önkényuralmi rendszerek régen és ma” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. (13.30) DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! “A gyermek hamar öregszik a kényszermunkat áborban lelkileg. A magányosság, az érdeklődés csökkenése, az állandó hiányérzet, az anyai gondoskodás kikapcsolása. István anyjától örökölt mélybarna szemében tanyát vert a félelem, az állandó riadtság. Nemsokára kósza hír terjedt el a telepen. Azt beszél ték, miniszteri rendelet intézkedett: a 10 éven aluli gyerekeket szabadon lehet engedni, hogyha ezt a rokonok írásban kérelmezik. István csillogó szemekkel ölelte át édesanyja nyakát. Tetszett hallani a hírt? - kérdezte. Ha volna, aki magához fogadna, itt hagynál bennünket? - mondta a feleségem. Igen. - mondta István hirtelenül. - Nagyon rossz itt a táborban élni. Közben Magdus sógornőmék is értesültek a rendelkezésről, és elhatározták, magukhoz veszik Istvánt. Nővérem, Julcsi jött érte. A gyerek ragyogott a boldogságtól. Amíg mi Julcsival beszéltünk, a kisfiú elindult az országúton az állomás felé. Egyszer sem nézett vissza. Attól félt, hátha meggondolja magát a rendőr, és nem engedi ki a táborból. Istenem! Valóban olyan félelem fogta el, amely elnyomta a c saládhoz való tartozás minden érzését?”
