Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere:
277 Tisztelt Országgyűlés! Kisteleki Ernő hortobágyi kényszermunkatáborba 1952ben deportált visszaemlékezéséből idézett gyomorszorító esemény híven írja le a XX. század egyik szörnyű elnyomó rendszerének a jellemzőjét, amikor az önkény a legszentebb emberi köteléket, a családi szeretetet is kikezdte. A kommunizmus áldozatainak emléknapján erkölcsi kötelességünket teljesítjük, amit azért teszünk, hogy az embertelenség modern nagyüzemi formái ne merüljenek el a felejtés ho mályában. A világ közvéleménye a nácizmus rémtetteire kimondta helyesen a megfelelő ítéletet, és folyamatosan megtett mindent helyesen az emlékezet ébren tartásáért, a kegyelet és a gyász mementóinak a megőrzéséért. A kommunizmus rémtetteit azonban, noha á ldozatainak száma elérte a nácizmus áldozatainak számát, szemérmesen kezelte ugyanez a közvélemény; mármár bocsánatos bűnként, mintegy azt sugallva, hogy ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Azaz, mintha minden szörnyűség, amit a kommunisták elkövettek, csupán nemes elvek torzult gyakorlata volna. Sajnos, ma Magyarországon is vannak olyanok, akik például a sztálinizmus hétköznapjairól írva tankönyvet, relativizálni próbálják a kommunizmus bűneit. Vannak ma olyanok, akik átnevezni akarnak: a gaztettet kén yszer hatására elkövetett visszaéléssé, a terrort megbékéléssé. Sajnos, olyanok is vannak, akik arról beszélnek, hogy a múltat el kell feledni. Elfeledni a választási csalást, a kék cédulákat, a szovjetek támogatásával történő totális hatalomátvételt, a né pfrontos álválasztásokat, a földek, üzletek, házak törvénytelen kisajátítását, az egyházak megnyomorítását, a nemzeti érdekek elárulását, a Blistázást, a kuláklistát, a politikai ellenfelek, ártatlan emberek sokaságának megkínzását és megölését. Tisztelt Ház! Szabade ezen az úton mennünk? Két éve ilyenkor minden jóérzésű ember örült, hogy a Terror Háza Múzeum létrehozásával végre régi adósságát törleszti a nemzet a kommunista diktatúra és az 1956os forradalom és szabadságharc mártírjaival és sokat szenve dett túlélőivel szemben. Azokkal szemben, akik 12 esztendőn keresztül hiába várták sebzett önérzettel, hogy a demokratikus Magyarország immár megtalálja az emlékezés és a kegyelet méltó mementóját, az erkölcsi igazságtételnek azt a formáját, amely nem keve ri össze a megbékélést a történelmi hazugsággal, az üldözőt az üldözöttel, és amely nem ringatja magát abban a hamis illúzióban, hogy lehetséges volna tisztázó szándékkal a bűnökről úgy beszélni, hogy ne nevezzük néven a bűnösöket. Azoknak tartozunk ezzel elsősorban, akik túlélték a meghurcoltatást és a megalázást, a kínzást, a brutalitást, halálraítéltként a visszaszámlálás rémületét, a vallatások és a börtön megannyi kínját. Tisztelt Országgyűlés! Az emlékezés joga nem szerepel az emberi jogok katalógusáb an, de európai kultúránknak a része. József Attila is azt írja, hogy ahhoz, hogy végre rendezni tudjuk közös dolgainkat, az kell, hogy a múltat békévé oldja az emlékezés. Az emlékezés olyan, mint a testnek az immunrendszer: képes megvédeni a bajtól. A baj, bármilyen valószínűtlennek tűnik is, sokaknak a mai technikai civilizációban bármikor jöhet. Tanúja ennek a XX. század technikai tökélyre fejlesztett két terrorrendszere, a világ még ma is létező totalitárius diktatúráinak sora: Korea, Kuba, Belarusz, aho l ma is Marx és Lenin nevében működnek az elnyomás ördögi gépezetei. Nekünk magyaroknak, akik mindkét XX. századi diktatúrát megszenvedtük, kötelességünk átadni a jövő nemzedékének az áldozatok emlékét, azt az imperatívuszt, hogy soha többé kommunizmust. S oha többé kommunizmust! (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket arról, hogy a házbizottság állásfoglalása értelmében történelmi és más évfordulók alka lmából a megemlékezésekre - ahogy egyébként ez most is történt - a Ház elnöke, illetőleg megbízásából az ülést vezető elnök jogosult. Erről megegyeztünk a múltkori házbizottsági ülésen, és erre holnap reggel kerül sor, kilenc órakor. Megadom a szót Hiller Istvánnak, a nemzeti kulturális örökség miniszterének. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN , a nemzeti kulturális örökség minisztere :
