Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 20 (143. szám) - A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - PARRAGH DÉNES (Fidesz):
2620 (12.40) S végül röviden egy olyan veszélyről, amely az uniós csatlakozást követően is fenyeget bennünket; mégpedig az, hogy az ingatag anyagi helyzetben lévő vállalatok raktáraik ba környezetszennyező anyagokat fogadnak be jó pénzért, majd hosszabbrövidebb idő eltelte után ezek felszámolás alá kerülnek. Ilyen esetekben a hitelezők követeléseinek behajtása teljesen reménytelen lesz, az előre nem látott környezetvédelmi kiadások mia tt. Ezzel a néhány észrevétellel szeretnék hozzájárulni egy jó törvénymódosításhoz. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, MSZP. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, eln ök úr. Pap János egy gondolatára szeretnék visszatérni. Azért nem előbb nyomtam gombot, mert láttam, hogy Lezsák képviselőtársam van szóláson, és ismert, hogy a DunaTiszaközi homokhátság sanyarú sorsát illetően többször emelt szót. Ennek kapcsán kell min denképpen azért arra a gondolatra visszatérni, miszerint a víz ott jó, ahol van. Nem csak az ember - és valószínűleg ez nem parlamenti vitára tartozó kérdés - az az élőlény, amelyik folyamatosan alakítja és átalakítja a környezetét, beleértve ebbe a vízjár ások lehetőségét is; elég, ha a hódra utalok; ami azt jelenti, hogy az a fajta meggondolás, amelyik a keretirányelvet úgy értelmezi, hogy a víz ott jó, ahol van, bizony meglehetősen bekorlátozza az ember működési lehetőségét és életterét. Azt gondolom, hog y ilyen nemkívánatos és egyébként a vízkeretirányelvben ilyen formában benne nem lévő gondolatokkal nem lenne helyénvaló korlátozni azokat a lehetőségeket, ami egyébként számunkra nemcsak adottság, hanem kötelezettség is. Nevesen, például a DunaTiszaközi homokhátságon élők helyzete adott esetben az ottani jelenlegi vízviszonyoknak egy olyan megváltoztatását igényli, amely egy korábbi állapotok szerinti vízviszonyok visszaállításában mutatkozik meg. Azt gondolom tehát, hogy az ember környezetalakító hatásá t teljesen kizárni a környezet védelme érdekében nem lenne más, mint az emberi élet tagadása. Ez pedig nem hiszem, hogy nekünk feladatunk lehetne, és nem hiszem, hogy az Európai Unió bármelyik irányelve értelmezhető lenne ilyen formában. Köszönöm. ELNÖK (d r. Deutsch Tamás) : Nincs több kétperces hozzászólásra jelentkezés. Most hozzászólásra megadom a szót Parragh Dénes képviselő úrnak, Fidesz. PARRAGH DÉNES (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az eddigi vitában már igen sok vélemény elhangzott, és eléggé körbejártuk a két törvény módosítását. Én csak néhány szempontot szeretnék kiemelni az eddig elhangzottak után. Először is abban, azt hiszem, meg tudtunk állapodni, hogy EUs jogharmonizációs kötelezettségnek teszünk ele get, amikor a két törvény módosítását a kormány beterjesztése alapján a parlament tárgyalja. Igazából a vita arról alakult ki, hogy minden, a törvénybe bekerült módosítás a jogharmonizációs kötelezettség következménye, és követünk el esetleg hibákat a két törvény módosításakor. A másik fontos szempont pedig az, mint minden törvény létrehozásakor vagy akár módosításakor is, hogy a részletszabályozás mikor és hogyan történik. Azt hiszem, az eddig elhangzott kérdések egy része is pont erre kívánt utalni. És el hangzottak olyan vélemények is, amelyek teljesen jogosak, amelyek olyan környezet- és természetvédelmi problémákat vetettek föl, amelyek nem a törvényből vagy nem a törvénymódosításból következnek, de meglévő problémák, amire képviselőtársaim is itt
