Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 20 (143. szám) - A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
2616 ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most az előzetesen írásban felszólalási szándékukat jelző képviselőknek adom meg a szót tízperces időkeretben; elsőként Pap János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Azért nem kívántam visszareagálni, mert néhán y dolgot most szeretnék elmondani a hatásvizsgálat kapcsán. Amit államtitkár úr az előbb elmondott és felbontottunk a módosításban, azt a meglévő törvény egy kalap alatt hatásvizsgálatként nevesíti. A hatásvizsgálatnak pedig van egy értékelés és egy elemzé s része, a környezeti vizsgálatnak viszont nincs értékelés része, és adott esetben nem kötelező - illetve lehet kötelező is , s ezt egy külön rendelet írja elő. Innentől kezdve el lehet dönteni, hogy lazításról, szigorításról vagy tágításról van szó. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Mivel két törvényről van szó, a tizenöt perces hozzászólásomban azt mondtam, hogy az egyedről már nem kívánok beszélni. Államtitkár úr azt mondta, hogy lefordították szó szerint. Nem szó szerint került ide be, mert ő növényről é s állatról beszél, itt pedig élő szervezetről van szó. Tehát nem szó szerint került bele. De nem is ez a baj, hanem az, ahogy itt szerepel, érthetetlen és értelmetlen, és nemcsak a védett fajokra vonatkozik, hanem az alapfogalmak között kerül meghatározásr a. Azt gondolom, akkor járnánk el helyesen, ha az egyedet élőlénynek tekintenénk, és ha ennek a szabályozása tényleg büntetőjogi kategória lenne. Ha szeretnék elkapni egy védett állatfaj kitömött példányát - tehát tetemét, mert az egyednek már nem nevezhet ő , akkor a módosításra természetesen szükség van, de nem biztos, hogy élő szervezetként vagy az élő szervezetből bármilyen termékként kell ezt meghatározni. Még egyszer mondom, azért tartom ezt egy picit furcsának, mert ezek szerint a bizottsági ülés óta megváltozott a véleményük, hiszen államtitkár úr ott még azt mondta, hogy ezen módosítani kell, mert szerinte sem jó ez. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Nézzünk néhány olyan dolgot, ami ebben a javaslatban ugyan benne van, de szerintem rosszul van benne. A fikciókat és a képzelgéseket most már tegyük félre, és arra figyeljünk, amit a másik mond, mert akkor megértjük egymást. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Magyarországon van egy természetvédelmi hatóság, amely a természetvédelem kérdéseihez - adott esetben az ökológiai vízmennyiséghez - kiválóan ért. Egyébként itt az ökológiai vízkészlet és az ökológiai vízmennyiség korrigálásáról volt szó, ezzel szemben egy teljesen abnormális dolog történt, tudniillik az ökológiai vízmennyiséget ezek után a vízügyi hatóság állapítja meg. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, az ökológiai vízmennyiség megállapítására az ökológiával foglalkozó természetvédelmi hatóság, illetve a nemzeti park igazgatósága a kompetens. Ők tudják megmondani, hogy mekkora az ökológiai vízmennyiség, és ezt a vízmennyiséget különböző módszerekkel a vízügy tudja kielégíteni. Hogy ez mennyire így van, nos ha BősNagymaros kapcsán ez így történt volna, akkor valószínűleg soha nem épült volna meg az a szörny, ami a Dunán található, tudniillik az ökológiai vízmennyiséget akkor is azok próbálták meghatározni, akik nem értenek hozzá. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Elhiszem, hogy mindannyian jó szándékkal állunk a környezet- és természetvédelemhez, de nézzük meg, hogy adott esetben mi búj ik meg egy mondat mögött. Arra kérem önöket, azt figyeljék, amit mondok, és hogy ebből mi következik. “A természetes és természet közeli állapotú vizes élőhelyen a természeti érték fennmaradásához, a természeti rendszerek megóvásához, fenntartásához szüksé ges vízmennyiséget mesterséges beavatkozással elvonni nem lehet.” Igen tisztelt Képviselőtársaim! A vízkeretirányelv szerint a víz ott van jó helyen, ahol van. Amikor a Rábából vagy bárhonnan szeretnék pótolni a Balaton vagy a Fertőtó vizét, az pontosan a vízkeretirányelvbe ütközik, tudniillik a vízre - haváriát, árvizet és egyebet kivéve - mindig ott van szükség, ahol éppen van. Mit jelent az a mondat, amit felolvastam? Ha egy adott területen
