Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - HARRACH PÉTER (Fidesz):
248 ezekkel a nagyobb szervezetekkel lehet tárgyalni. Akkor nem lett volna ilyen probléma: nemzetközi lánchoz beszállítani, kisparaszti gazdaságból mikor fognak néhány mázsa paprikát megvásárolni, tessék már megmondani?! Majd ha összeállnak, és az egész láncnak több tonnában tudják elszállítani, ekkor versenyképes mezőgazdasági piacgazdálkodásról lehet beszélni. De ez nem szocializmus, nincs, aki helyettük megmondja, hogy merre és mit kell termelni - ebben van óriási felfogásb eli különbség! Mit tett még az Orbánkormány? Ösztönözte a lakásépítést; teljesen normális módon fontos, hogy a fiatalok, pályakezdők lakáshoz jussanak, ezzel nekem semmi problémám nincs. A problémám azzal van, hogy míg 2000ben 190 milliárd forint volt az állam kötelezettsége a kedvezményes kamatozású kamatfeltételeknél, ez 2003 végére elérte az 1500 milliárdot, és közben önök azt mondják, jajong mindenki, hogy milyen óriási az államháztartási hiány, és mekkora a költségvetési mínusz. Persze, két év alatt ezer milliárd forintnyi összeg ment ki támogatásként. És persze hogyan működött ez a lakásszektor? Ez úgy működött, hogy akkor még 30 millióig lehetett hitelt felvenni, a saját erőt összehozták. Itt nem a kis, 45 millió forint hitelállománnyal rendelkező, tényleg az állandó lakás megszerzéséért dolgozó kisemberekről beszélünk e tekintetben, hanem azokról, akik háromnégy lakást vásároltak, a háromnégy lakás három év alatt az albérleti díjból kiforogta a következő saját erőt, ezt is fölvette, és bizony ez gerjesztette. És ez nem túl nagy csoport, amely ezt a lakásállományt ilyen értelemben üzletszerűen forgatta. (13.00) Változtatni kellett, és meg vagyok róla győződve, hogy ezen tovább kell finomítani, különösen azért, mert ma is, ha 5 millió forintos hitel t nagyjából tízéves futamidőre valaki felvesz, annak a törlesztő részlete 55 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy ebből az állami támogatás 22 ezer forint minden lakás után. Akkor hol van itt még mindig az esélyegyenlőség a fiatal, pályakezdő családalapítónak ? Szeretném még megjegyezni - még csak az első oldalamat mondtam el, de láttam az időjelzést, egy picit felborult, itt nagyon sokan sok mindent elmondtak már - a költségvetés kapcsán: 2001ben önök a Fejlesztési Bankon és a Postán keresztül nagyjából 78 s zázaléknyi mínuszt kivittek, egyszerűen a költségvetésben nem szerepelt. Ezeket kellene a társadalomnak elmondani! És akkor még nem is beszéltünk a gazdaságpolitika külsőbelső környezeti viszonyrendszeréről, a Nemzeti Bank felelősségéről, s a többi, de ez t valószínűleg majd kétpercesben mondom el. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Harrach Péter, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva a mai nap vitáját, nyilván vérmérsékletétől függően, van, aki bosszankodik, és van, aki nevet. Miket hallunk itt? Hát azt, hogy minden rendben van. Sőt, még azt is hallottuk, hogy a mezőgazdaság soha nem látott magaslatokba jutott, csodálatos eredmények születtek az elmúlt évben. Valószínűleg ezt ünneplik ma a gazdák az utakon. De nemcsak az a baj a Medgyessykormány két évével, hogy egy kiegyensúlyozott és nyugodt világból egy bizonytalanságot és szorongást kelt ő világba vezette az országot, ezt mindannyian éljük… (Dr. Magda Sándor: Ennek van pofája!) Ez egy kicsit erős kifejezés volt, képviselő úr, ezt kikérem magamnak! Nekem nem pofám van! (Dr. Magda Sándor: Ez felháborító!) Felháborító az, amit ön csinál! (Las ztovicza Jenő: Egyáltalán, hogy egy rektor ilyeneket mond, ez a felháborító!) Hát ez a helyzet a magyar parlamentben - a kormányzati kommunikáció sajátos eszközével találkoztunk ma itt, a képviselő úr kifejezésében is. Tehát nem csupán a gazdaságot sikerül t két év alatt padlóra küldeni, de a magyar társadalom is megitta ennek a levét. Hogyan kezdődött? Kezdődött a szavazatvásárló ígéretekkel, azokkal, amelyekről ma azt állítják, hogy nélkülözhetetlenek voltak. Senki nem mondja ebben a
