Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz):
245 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Lengyel Zoltán, a Fidesz képviselője. (Jelzésre:) Elállt a felszólalásától. Köszönöm szépen. (Lengyel Zoltán: Az előre leadottól?) Igen, az előre leadott, írásban jelzettől. Azt hittem, hogy attól állt el. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ez azért van így, mert Domokos László, fideszes képviselő visszalépett a felszólalási igényétől, és így Lengyel Zoltán előrébb lépett a sorban. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök neki, hogy most kerülhettem sorra, mert itt az elmúlt percekben a mezőgazdaság is szóba került, és úgy gondolom, hogy a kormányváltás után másfél évvel nem visszafelé kellene mut ogatni, ezért a mai napon ebből a klasszikusból készültem. A magyar mezőgazdaság soha nem látott mélyponton van. Most már nemcsak a polgári kormány célkitűzéseinek semmibevételéről és az eredmények lerombolásáról beszélhetünk, hanem az átgondolatlan és fel előtlen döntések, a fontos döntések halogatása, a pótcselekvések, valamint az egyre csökkenő költségvetési támogatás miatt az ágazat lassú és módszeres tönkretételéről. A szocialista kormány eddigi kormányzati tevékenységének köszönhetően a magyar gazdák m a sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint 1989 óta bármikor. 2003ban az aszály és a kormányzati munka közös, együttes eredményeként olyan termelők is jelentős veszteséggel zárták az évet, akik az elmúlt évtizedben mindig nyereségesek voltak. Nézzünk egy i dézetet! “A lengyelek a mienknél sokkal jobb helyzetet értek el. Miért kellene, hogy hagyjam azt, hogy a magyar parasztnak a versenyhelyzete négyszer olyan rossz legyen, mint mondjuk, a hollandé vagy a németé?” Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezt Medgyessy Péter mondta 2002. április 3án az Aktuális című műsorban. A jelentősen csökkenő, valamint a kieső nemzeti támogatásokat rövid távon nem pótolják az uniós dotációk, mivel a szocialista kormány a koppenhágai tárgyalásokon meglehetősen kedvezőtlen helyzetrő l állapodott meg, amikor megelégedett az első évben mindössze 25 százalékos támogatással. Ráadásul a finanszírozás rendszere miatt a gazdák ezt az összeget is várhatóan csak 2004 decemberétől kapják meg. A szocialista kormány már a koppenhágai tárgyalások alatt feladta a polgári kormány pozícióit, és komoly hátrányba kerültek a magyar gazdák azáltal, hogy a kedvezőtlen egyeztetések eredményeképpen nem kapják a közvetlen kifizetések 100 százalékát, az első évben az előbb említett 25 százalékra számíthatnak c sak. Hol van a nagy ívű ígéret teljesítése? Hol van a miniszter úr által reggel állított, soha nem látott fejlődés? A költségvetés terén komoly a kormányzat felelőssége, hiszen majdnem minden ágazat hónapok óta elhúzódó válsága támogatást igényelne, de a k ormány csak a kommunikációs szinten próbálja kezelni a helyzetet. A jelenlegi igen mély válsághelyzetben nincs megfelelő pénzügyi alap a gazdák megsegítésére. A költségvetésben nemzeti támogatásra mindössze 50 milliárd forint marad, ezt kurtítja tovább a D raskovicscsomag. A nemzeti támogatások kérdése és az erről való mielőbbi döntés azért is rendkívül fontos, mert a csatlakozási szerződés szerint a csatlakozás után is fenntartani kívánt támogatásokat a csatlakozást követő négy hónapon belül be kell jelent eni, és ha a Bizottság jóváhagyja ezeket, akkor a következő, harmadik év végéig ezek engedélyezett támogatásoknak minősülnek. Márpedig ezekre a hazai sertés- és baromfitenyésztőknek, tejtermelőknek égető szüksége lenne. Nos, hogyan is hangzott a másik ígér et 2002. április 19én? “Olyan agrárárakat és támogatásokat biztosítunk, ami lehetővé teszi a tisztes megélhetést. Kormányra kerülésünk után az alábbi garantált felvásárlási árakat tervezzük. Sertés: 350 forint/kilogramm, amit fokozatosan közelítünk az uni ós 400 forint/kilogrammos árhoz.” (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Ma már mindegy, hogy kis- vagy
