Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László):
2424 gyarapodás új lehetőségeit remélik. Röviden így összegezhetjük azokat a jogos elvárásokat, amelyeket Magyarország idős korosztálya, ezen belül a nyugdíjasok fogalmaznak meg. Mind ezeket a jogok elvárásokat helyzetük elemzéséből, a mai magyar valóságból vonják le, egyben felteszik a kérdést, hogy most, az uniós csatlakozás küszöbén milyen is a magyar nyugdíjastársadalom valósága. Az erre a kérdésre adandó válaszunk egyértelmű, mégp edig az, hogy - a jelentős erőfeszítések ellenére - több tekintetben sem megfelelő a helyzet, sokszor elmondtuk már, és elmondom ma is, hogy bizonyos vonatkozásokban bizony méltánytalan. Nos, mihez képest méltánytalan? - vethetjük fel a következő kérdést. És mindjárt válaszolunk is rá: méltánytalan ahhoz képest, hogy az idősek ma élő generációja kétszer építette fel ezt az országot, felnevelt két generációt, iskoláztatta, útjukra bocsátotta őket, jelentős részüket már konvertálható diplomával látta el, nyel vtudással rendelkeznek, és a felkészültségüknek köszönhetően magabiztosan lépnek az Unióba, annak valóban egyenjogú polgárai lesznek. Ugyanakkor elmondhatjuk azt is, és megfogalmazzák a nyugdíjasok, hogy a rendszerváltás óta az éppen hatalmon lévő kormányo k nem mindig tettek meg mindent a lehetőségekhez képest a nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Nekem meggyőződésem az, hogy a mai magyar nyugdíjastársadalom nem az egymás mellett történő elbeszélésre kíváncsi. Nem arra kívánc si, hogy a patkó különböző oldalain ülő képviselők miket vagdosnak egymás fejéhez, hanem arra kíváncsi, hogy milyen lesz az ő sorsuk. Arra kíváncsi, hogy megteszünke mindent annak érdekében, hogy az az óriási, történelmi jelentőségű váltás a nyugdíjasok s zámára is jobb életet hozzon. Megteszünke mindent annak érdekében, hogy ne romoljon tovább a közhangulat, hogy ne ijeszgessük az embereket azzal, hogy szinte a megélhetésük forog már veszélyben, hiszen ezzel szinte mentális problémákat is okozhatunk az id őstársadalomnak. A következőket mondták a nyugdíjasok egy tegnapi tanácskozáson: a nyugdíjasok bizalmának nagy ára van, és azt hiszem, ezt mindannyian tudjuk. Ennek a bizalomnak a nagy ára elsősorban az igazmondás, hogy ne próbáljuk a feketét fehérre feste ni vagy akként beállítani, hanem beszéljünk őszintén a gondokról és a problémákról. Tisztelt Képviselőtársaim! Senki nem vitatja, hogy 1995ben és '96ban, valóban a Bokroscsomag eredményeként, jelentősen romlott a nyugdíjasok helyzete is, mint ahogy a bé rből és fizetésből élők, sőt az egész magyar társadalom helyzete romlott. A statisztikai adatok ott vannak önök előtt - ezeket senki nem próbálja akként feltüntetni, mintha ezek nem történtek volna meg a valóságban. Azonban azon beállítás ellen tiltakozni kell, hogy ezzel több százezer forinttal adós a mai kormányzat annak a változásnak az eredményeként, ami akkor következett be, hiszen tessenek megnézni az adatokat. 1997ben, már a csomag eredményeként, reálértéknövekedés kezdődött meg; igaz, hogy csak sz erény 1 százalékos mértékben, de ez az 1 százalékos mérték a későbbiek során, 1998ban, a választás évében már 6,4 százalék volt, 1999ben 3,8 százalék. És itt látok egy ellentmondást, a 2000es adatoknál - ez 0,9 százalék. Ezt akkor szembe kellene állítan i a gazdaság növekedésével, ami abban az évben rekord nagyságú volt, 5,2 százalék. Ezzel az 5,2 százalékkal áll szemben a 0,9 százalékos reálértéknövekedés. Még egyetlenegy adat és egy mondat a végére. A kormányváltás első teljes évében, tehát 2003ban a nyugdíjak vásárlóértéke 7,9 százalékkal nőtt, szemben a gazdaság 2,9 százalékos növekedésével, ami fényesen bizonyítja a következő tényt: a kormány és az Országgyűlés többsége ebben az évben a lehetőségeket meghaladó módon igyekezett a nyugdíjastársadalom gondjain segíteni, ami még nem oldotta meg a problémákat, de jelentős lépés volt a felzárkóztatás érdekében - erről majd szólni fogok egy kétperces felszólalásban. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Harrach Péter, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó.
