Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2415 úr, messze nem kellő tisztelettel beszélt a kérdésről, kiderült, hogy kardozni, pofozkodni jött ide, amire nagyon nehéz indulat nélkül válaszolni. Beszédének néhány részlete egyszerűen min ősíthetetlen stílusú volt, amit én a magam részéről rendkívül sajnálok, és ezért kénytelen voltam ezt megjegyezni. (Taps a kormánypártok soraiban.) Még egy megjegyzés: a téma iránti kellő tisztelethez hozzátartozna az is, hogy ha egy ilyen vitanapot kezde ményez az ellenzéki oldal, akkor talán az ellenzéki oldal képviselőinek több mint 10 százaléka legyen jelen, merthogy jelenleg az ellenzéki oldalon a képviselők 10 százaléka sincs itt a teremben. (Dr. Áder János: Azzal foglalkozzon, amit mondtunk!) Termés zetesen az időm nagy részét azzal szeretném tölteni, hogy a témával foglalkozom, szándékom szerint valóban kellő tisztelettel. Mert ha már van egy ilyen politikai vitanap, akkor azt gondolom, alkalmas ez arra, hogy egy kicsit a mélyére nézzünk ennek a több mint hárommilliós társadalmi csoportnak, hogy egy kicsit elemezzük, akikről beszélünk, egyszerűen azért, mert engem például zavar ez az általánosítás, amivel állandóan találkozunk, amikor a téma szóba jön, mintha a nyugdíjastársadalom egy egységes massza , egy egységes tömeg lenne. Általában nyugdíjastársadalmat emlegetünk, miközben ez a társadalom rendkívüli mértékben differenciált, legalább annyira, mint a társadalom egésze. Rendkívül különbözőek azok az élethelyzetek, amik a nyugdíjasokat körülveszik, attól függően, hogy milyen vagyoni állapotban voltak, életek akkor, amikor nyugdíjba vonultak; attól függően, hogy milyen családi állapotban élnek; hogy vane olyan házastárs, aki még aktív kereső, mert egészen más jövedelemmel rendelkezik egy olyan család , egy olyan családban élő nyugdíjas; attól függően, hogy a gyerekek tudnake segíteni, vagy épp ellenkezőleg, a nyugdíjas kénytelen a például munkanélküli helyzetben kínlódó gyerekeit segíteni; attól függően, hogy például egy háztartásban két nyugdíjas él együtt, és összeadódik a két nyugdíj, vagy egyedül él valaki a maga kisnyugdíjából; attól függően, hogy özvegyi nyugdíjjal ki tudjae egészíteni azt a saját jogú nyugdíjat, amit megszerzett, vagy özvegyi nyugdíjra sem számíthat például azért, mert idő előt t halt meg a házastársa, ami szerintem - már többször szóba hoztam - egy súlyos igazságtalansága a jelenlegi rendszernek, vagy például azért, mert soha nem is élt házasságban. Rendkívül eltérőek azok az adatok, amiket évről évre a kezünkbe vehetünk. Én - m egmondom őszintén - a mai vitanapra ebből az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által kibocsátott állománystatisztikai adatbázisból készültem. (Felmutatja.) Ez egy rendkívül tartalmas, beszédes kötet. Értékelő, elemző megjegyzések nincsenek benne, csak táblázatok, de, ha valaki veszi a fáradságot, akkor nagyon komoly összefüggéseket tud kiolvasni ezekből az adatokból. Ilyen például a nemek közötti különbözőség. Rendkívül hátrányos helyzetben vannak a nyugdíjas nők a nyugdíjas férfiakhoz képest; vagy ilyen például az életkor szerinti összetétele a társadalomnak, a nyugdíjastársadalomnak. Éppen ezért én arra készültem, hogy ebből az állománystatisztikai adatbázisból idézzek föl jó néhány információt, aminek birtokában lehet majd továbbgondolni a tenni valókat. Először is a számokat szeretném szóba hozni. Szokás hárommillió nyugdíjast emlegetni. Egészen pontosan 3 millió 68 ezer ember kap a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól valamilyen típusú ellátást. Ennek a sokaságnak csak egy része valóban nyugdíj, valóban öregségi és saját jogon megszerzett nyugdíj. Ez a létszám nem éri el a kétmilliót Magyarországon, 1 millió 990 ezer fő kap ilyen ellátást. (10.40) De tulajdonképpen még ebből is le kellene vonni, ha tiszta számokhoz akarunk jutni, a korhatárt már betöltött rokkantnyugdíjasokat. Ez is nyugdíj, nyugdíjszerű ellátás, de más kategória, és nyilvánvaló, hogy itt lényegesen alacsonyabb átlagadatok keletkeznek a nyugdíjellátás mértékét illetően. A korhatárt betöltött rokkantak sokasága a magyar társadalomb an 344 ezer, és meglepően sok, ennél jóval több, több mint 460 ezer korhatár alatti rokkantnyugdíjasunk van. Azt gondolom, a
