Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2416 rokkantnyugdíjkérdés az egyik kérdés, amivel a kormánynak foglalkoznia kellene, merthogy amikor '97ben a nyugdíjreformot csináltuk , akkor erre már nem volt idő; akkor csak egy ígéretet fogalmaztunk meg egy országgyűlési határozatban, hogy ezt a rendszert is újra kell szabni. Ez a feladat azóta is várat magára, pedig most már a hetedik év telik el. Ami a saját jogú öregségi nyugdíjaso kat illeti, az ő többségük nő; következik ez abból, hogy magasabb a várható átlagos életkor a nők körében: 1 millió 200 ezer női öregségi nyugdíjasunk van és 790 ezer férfi. Ha megnézzük ehhez kapcsoltan az átlagnyugdíjösszegeket, akkor azt látjuk, hogy tö bb mint 10 ezer forinttal magasabb az átlagos nyugdíj a férfiaknál, mint a nőknél. A férfi átlagos nyugdíj 67 ezer, a női 56 ezer forint. Az előbb már említettem, hogy a rokkantaknál természetesen alacsonyabb átlagösszegeket lehet találni. Meglepő módon a férfiak nagyobb arányban vannak jelen a rokkantnyugdíjasok körében: 260 ezer korhatár alatti rokkantnyugdíjas férfi van és csak 200 ezer nő. Itt az átlagos nyugdíjösszeg, ami keletkezik, 47 ezer forint havonta; a férfiaknál itt is magasabb, 50 ezer forint, a nőknél alacsonyabb, 43 ezer forint. Egypár szót megérdemel az özvegyi, illetve hozzátartozói ellátás kérdése. Az adatbázis szerint 184 ezer özvegyi nyugdíj kerül kifizetésre, és közel 100 ezer vagy talán több mint 100 ezer az árvaellátással kapcsolatos hozzátartozói ellátás. Ami az özvegyi nyugdíjat illeti, itt is nagyon izgalmas, nagyon érdekes nemek közötti különbség mutatkozik: mindösszesen 6313 özvegy férfi szerepel a nyilvántartásban, és ennek a 180 ezres nagyságrendnek a többsége, 177 ezer özvegy n ő. Ami a korösszetételt illeti, 60 év alatti, tehát korhatár alattinak számítható ennek a létszámnak a 20 százaléka, több mint 20 százaléka, több mint félmillió ember ebből a sokaságból, míg 80 év feletti korosztályú 1112 százalék. Ezeknél az információkn ál lényegesen fontosabb, hogy összességében hogyan alakulnak a jövedelmi viszonyok, tehát az átlagnyugdíjösszegek, a társadalomnak hány százaléka számít valóban kisnyugdíjasnak, illetve mi az, amit a mai adatok szerint magas nyugdíjnak minősíthetünk. Kerek ítve mondom a számokat, mert az az érzésem, hogy már így is túl sok számmal terhelem meg a hallgatóságot. 50 ezer forint/hó alatti jövedelmet realizál ennek a saját jogú nyugdíjastársadalomnak a 40 százaléka; 5070 ezer forint közötti átlagnyugdíjat kap h avonta további 40 százalék; és körülbelül 20 százaléka a nyugdíjastársadalomnak kap havonta 70 ezer forint feletti ellátást. Egészen magas nyugdíjak, azt kell mondanom, ma Magyarországon nem keletkeznek. Az utolsó kategória, ami szerepel a kimutatásban, a 100 ezer forint feletti jövedelemkategória: itt mindösszesen 113 ezer ember található. Kétségtelen tehát: az a megállapítás, hogy a nyugdíjastársadalom nagyobbik része szegénynek tekinthető, ez igaz. Mindannyian tudjuk, hogy a nyugdíjrendszerben a nyugdí jmegállapítás két tényező figyelembevételével történik: egyrészt szerepet játszik a szolgálati idő, hogy mennyit, hány évet dolgozott, aki nyugdíjba vonult; másrészt szerepet játszik, hogy mekkora jövedelemből számítható az a bizonyos helyettesítési ráta. Nos, én végiggondoltam, hogy tulajdonképpen kétféle olyan csoport létezik, akikkel a kormánynak olyan sok tennivalója, sok dolga nincs. Hiszen van egy olyan kategória, amelyiknél magas szolgálati idő mellett és magas jövedelem mellett viszonylag szép nyug díjat lehet kiszámítani. Azt gondolom, miattuk nem fájhat a fejünk; sajnos ők vannak viszonylag kevesen. Van egy olyan kategória is, amelyiknek az esetében alacsony szolgálati idő mellett, de magas jövedelemből tulajdonképpen még tisztes nyugdíjat lehet ki számítani, és ha magas jövedelem keletkezett, ott vélelmezni lehet, hogy van olyan anyagi háttérbázisa az illetőnek, hogy sok segítségre nem szorul; tehát ez a csoport is rendben van. Szerintem a kormánynak kitüntetett figyelemmel a másik két csoporttal ke llene foglalkozni; egyrészt azokkal, akik alacsony szolgálati idő mellett és alacsony jövedelemmel olyan kis összegű nyugdíjat tudnak kapni, amiből megélni nem lehet. És itt szükséges a kormányzati odafigyelés, valamilyen technikája a segítségnyújtásnak. D e számomra régóta a legtöbb aggodalmat jelentő probléma a negyedik típus, amikor tehát magas szolgálati idő mellett, egy egész ledolgozott élet után, 4045 évi munka után, csak azért, mert
