Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
232 El kell tehát ismerni a kormánynak, hogy ez a program megbukott, és indokolt lenne egy új, megvalósítható kormányprogramhoz hozzálátni a még hátralévő időre. Az eredeti kormá nyprogram további erőltetése, a jóléti, a szociális és modernizációs rendszerváltás sikereinek populista emlegetése ugyanis csak további károkat okoz az országnak, feléli a jövőt, és tovább rontja a magyar politika megrendült hitelét. Köszönöm a figyelmüke t. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Szekeres Imre, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, el nök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Széchenyi István azt mondta, hogy Magyarország pillanatai drágák. Elrontott és elvesztegetett pillanatai még drágábbak, teszem hozzá, és a mai vitanap tanulságaként eddig azt lehet megállapítani, hogy sajnos megértés és k özeledés az álláspontokban eddig még nem történt. Kár pedig, mert ezekért az elvesztegetett pillanatokért fizetünk, szeretném hangsúlyozni: szó szerint fizetünk. Hiszen 2004 elején olyan magas kamatfelárat kell adnunk a hitelezőinknek, amely meghaladja pél dául az évek óta mély válsággal küzdő Brazíliáét is, mert csak ekkora kockázati prémium felajánlása mellett hajlandók kölcsönt nyújtani. Legalábbis a jegybank 12,5 százalékra felvitt, a termelés és a beruházások szempontjából elviselhetetlenül magas, ezért a növekedést visszafogó alapkamatlába ezt üzeni a világnak. Akkor pedig az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy hogyan jutottunk el idáig. Akkor pedig az a kérdés, hogy a hozzánk hasonló paraméterű országokhoz képest, ahol jóval alacsonyabb kamatszin ten finanszírozható a gazdaság, vajon miért tér el Magyarország. Ebből a szempontból szembe kell nézni azzal, ami a Fidesz kormányzása alatt is történt. Azért kell szembenézni vele, mert a magyar gazdaságban egyhárom év telik el addig, amíg valamilyen int ézkedésnek, döntésnek a hatása érezhetővé válik. Tehát amit most, 2004 elején fizetünk meg, annak az oka nagyrészt 2000ben, 2001ben vagy 2002ben eredezik. Mindenekelőtt egyébként az a politika, amely felelőtlen volt, és rövid távú hatalmi szempontokat k övetett, felelőtlen volt többek között azzal, hogy 2001 második felével akkor vált mindent felülmúló gazdaságpolitikai céllá az erős forint, amikor rontotta az exportra termelők versenyképességét; rontotta, mert az exportárak emelkedtek, aminek következtéb en az exportkereslet visszaesett. Így ment tönkre szinte az egész magyar ruházati ipar, és, kérem, ez tett be a magyar mezőgazdaságnak; ez a magas, erősen tartott forint, mert bizony, azoknak a hazai kis- és középvállalkozásoknak tette lehetetlenné a helyz etét, amelyekért egyébként önök szavakban - de szeretném hozzátenni, csak szavakban - annyit aggódnak; azoknak, akik hazai anyagból magas és növekvő munkaerőráfordítással állították elő termékeiket, és kénytelenek voltak egyre kevesebb forintellenértékkel beérni mindaddig, amíg csak be nem zárták az üzemeiket. Továbbá, a politikailag inspirált, túldimenzionált és rendkívül rosszul időzített döntésükkel, amellyel a lakáshitelezési rendszer feltételeit példátlanul fellazították, ami a korábbinál jóval nagyob b mértékben terhelte meg az egyébként is túlfeszített államháztartást. A lakossági hiteligények akkor zúdultak rá a magyar gazdaságra, amikor a belső pénzpiacról szerezhető források elapadtak. Kétségkívül igaz, hogy 2002ben ebből még semmit nem lehetett l átni. És tudják, hogy miért nem lehetett látni 2002ben? Azért, mert a magyar gazdaság oly mértékben lelassult, hogy nem volt a vállalatoknak hiteligénye. És 2003ban, amikor elkezdődött a gazdasági növekedés, elkezdődtek a beruházások, és megjelent a hite ligény, akkor vált világossá az egész gazdaságban, hogy nincs az a lakossági megtakarítás, amely motorja lehetne a fejlődésnek. Kérem, annak a kormányzati politikának a következményét viseljük most, 2004ben, amely 2002ben, a választásokra készülve egysze rűen kiengedte a kezéből a gyeplőt. Orbán Viktor miniszterelnök úr tudta, mit tesz. Orbán Viktor miniszterelnök úr arra számított, hogy a választások
