Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 6 (140. szám) - Bejelentés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala során megismételt felesleges... - Az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. JUHÁSZ ENDRE tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója:
2267 A kormány részéről a félelem az, hogy mozgásterét a parlament szűkíti, megkötik a kezét, és ezáltal a nemzetközi színtéren nem tud eredményesen fellépni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mozgástér megőrzése nem öncél és nem presztízskérdés, bár természetesen az alkotmányos egyensúlyra szükség van. Amennyiben a kormány megfelelő mozgástérrel nem rendelkezik, annak az egész országra nézv e lehetnek hátrányos következményei. Előállhat például egy olyan helyzet, hogy a kormány az európai uniós tárgyalások során terméketlen konfliktusokba keveredik, vagy nem használja ki azokat a lehetőségeket, amelyek egyébként az uniós jogalkotásban, az uni ós politikánk formálásában rendelkezésre állnak. Ez összességében tulajdonképpen káros, nemcsak a kormány, nemcsak a parlament, hanem az egész ország számára. Mindez azt kívánja meg, hogy egy rugalmas, de működőképes rendszert hozzunk létre. Úgy gondolom, ennek a törvényjavaslat eleget tesz. A törvényjavaslat teljes körű tájékoztatási kötelezettséget fogalmaz meg a kormány részéről, és teljes körű ellenőrzési jogosítványt. Ugyanakkor nem ad a parlament úgynevezett kötött mandátumokat a parlamentnek, az érde mi álláspontokra nézve befolyása lesz, ahogyan ezt a törvényjavaslat szövege majd meghatározza. (9.50) Nemzetközileg a parlamentnek egy úgynevezett középerős hatásköre lenne, ami azt jelenti, hogy álláspontjának nincs abszolút determináló ereje, ugyanakkor el kell ismerni, hogy itt jóval többről lenne szó, mint egy megfontolásra érdemes olvasmányról. Nem arról van szó, hogy az uniós tanácskozásra utazó miniszter a repülőgépen elolvassa ezt az álláspontot, és azt esetleg érdekesnek találja, de nem feltétlenü l követésre méltónak. Ezek után néhány szót szólnék a törvényjavaslat konkrét rendelkezéseiről, hangsúlyozva, hogy amikor az “Országgyűlés” kifejezést használjuk, ez általában az integrációs bizottságot jelenti vagy valamelyik illetékes bizottságot, és csa k kivételesen lehet szó a plenáris ülésről. Mint említettem, ennek a kooperációnak az első eleme a tájékoztatás, ahol a kormány kötelezettsége teljes, illetőleg a parlament jogosítványa szintén teljes. Ez felveti még azt a problémát is, hogy a parlament ad ott esetben egy iratáradattal találja magát szembe, ami nem lenne kívánatos, ezért a kormány vállal egy előzetes szelekciót, meg fogja mondani, hogy mely javaslatok tartoznak a törvényhozási tárgykörbe, vagy mely javaslatokat érez a Magyar Köztársaság szem pontjából rendkívül jelentősnek. Ez a parlamentet segítő akció, semmiképpen nem kötelező a parlamentre, a parlament más következtetésre is juthat. Az egyeztetésben a következő lépés az, hogy a parlament közli, mely kormányzati álláspontokat szeretne megism erni. Ebben szintén teljes körű a parlament jogosítványa, bármely dokumentumról, bármely tervezetről ilyen kívánságot előterjeszthet. A kormány ebben az esetben álláspontjavaslatát rövidebb vagy bővebb formában terjeszti elő, és a törvény pontosan megjelen íti, hogy mely elemeknek kell szerepelniük a rövidebb és melyeknek a bővített álláspontban. Ezek után jön az együttműködés lelke vagy szíve, az egyeztetés, melynek keretén belül a parlament álláspontot fogalmaz meg, természetesen figyelembe véve a kormány álláspontját. Tulajdonképpen itt találkoztunk a törvényhozás legfontosabb momentumával, itt kellett megfogalmazni azt, hogy ennek az álláspontnak mi a hatálya, mi a kötőereje. Elmondhatom, hogy itt a magyar szókincs bő skáláján mentünk keresztül, a kormány “figyelembe veszi”, “tekintetbe veszi”, “megfontolja”, “mérlegeli”, “szem előtt tartja”, végül az “alapul vételével” kifejezésben alakult ki kompromisszum. Mindenkit kérek, ne kérdezze meg, hogy ez pontosan mit jelent, mert mindenkit vissza kellene utalno m az értelmező szótárra, ahol az “alapul” szavakat meg lehet nézni és a “vételével” szót is. De komolyra fordítva a szót, úgy gondolom, ez nem abszolút kötőerő, bár természetesen erőteljes kifejezésről van szó. Ettől eltérésnek van lehetősége. Az eltérésné l azonban van egy kvalifikált helyzet, amikor a parlament kétharmados minősített többséggel hoz törvényt. Úgy gondoljuk, ebben az esetben a parlament hatásköre annyira erős, annyira domináns, hogy ezt maximálisan tiszteletben kell tartani. Ettől a kormány csak indokolt esetben térhet el, és ez az indokolt eset is a munkánkban
