Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
213 A képlet jelenleg úgy áll, hogy az egyik oldalon kimentek a kiadások, a másik oldalon pedig, immár 1014 éve, nem történik semmi. Vagyis nem történt semmi azokon a területeken, ahol igazán át kellett volna alakítanunk a nagy elosztórendszereket, vagy azért, hogy ezek kevesebb pénzből hatékonyabb szolgáltatást nyújtsanak, vagy azért, hogy lehetőség legyen - nem a költségvetésen keresztül - a finanszírozásukhoz többletforrásokat bevonni, vagy egyszerűen csak azért, hogy a hatékonyabb rendszeren keresztül versenyképesebb országot legyünk képesek létrehozni. Mert a másik probléma, ami az elmúlt három év gazdaságpolitikája következményeként előállt, az, hogy az ország jelentősen veszített a versenyképességéből. Az egyik oldalon lehetünk arra büszkék, hogy a bérek reálértéke az elmúlt két évben 25 százalékkal nőtt, megjegyzem, ezt kí sérte a nyugdíjak reálértékének több mint 10 százalékos növekedése, és ha két év átlagában hasonlítjuk össze, akkor nem is értem, hogy miről beszélnek azok, akik azt mondják, hogy zsugorodunk, vagy azt mondják, hogy a pénz kevesebbet ér. Ugyanakkor azonban azt is látni kell, hogy - többek között ennek is a következményeként - veszítettünk a versenyképességünkből, és ezt kell nekünk most a következő időszakban fokozatosan visszafordítani. Ez, tisztelt képviselőtársaim, hosszabb távon biztosan nem megy azon r eformok nélkül, amelyeket többek között a pénzügyminiszter úr is sürget, és amelyekről én majd a későbbiek során néhány szót szándékozom szólni. Azok az intézkedések, amelyeket tett a kormányzat az elmúlt évben is a költségvetés kiadási oldalának visszafog ása érdekében, és amelyeket szándékozik most is tenni, szükségesek, elengedhetetlenek, de azt látni kell, hogy változatlan rendszerek mellett minden költségvetési visszafogás természetesen nagyon erős konfliktusokat gerjeszt, ezért kell a későbbiek során e zek elkerülése érdekében átalakítanunk a rendszereket, a mi meglátásunk és javaslatunk szerint átalakítani a szociálpolitikánkat. Ha szűkösen állnak a források rendelkezésre, akkor a pénzeknek egyre inkább azokhoz kell eljutniuk, akik nehezen élnek, akik s zámára ezek az összegek valódi segítséget jelentenek. A miniszterelnök úr hétfői beszéde, illetve a pénzügyminiszter úr iménti beszéde erre vonatkozóan tartalmazott elemeket; biztosak vagyunk benne, hogy a rászorultak irányába kell a pénzeket a szociálpoli tikában átcsoportosítani, nem kell azokat finanszírozni, akik erre a maguk erejéből is képesek. Ami az egészségügyet illeti: a rendszer jelenlegi formájában nehezen finanszírozható, több pénz kell bele. Tude a költségvetés több pénzt beletenni? Nem. Terhe lhetőeke tovább a vállalkozások több pénzzel, nagyobb mértékű egészségügyi járulékkal? Nem. Akkor viszont nincs más, hiába kerülgetjük, hiába lökdössük el magunktól immáron több mint tíz éve, nincs más lehetőség, mint az egymással versengő biztosítók rend szerén keresztül bevonni azokat a pénzeket, amelyek ma is bemennek természetesen paraszolvencia formájában, egyes becslések szerint ezek mértéke meghaladja a százmilliárd forintot, csak nem az egészségügyben hasznosulnak. Ez a rendszer az egyedül, ami hoss zabb távon a jelenlegi helyzetből kilábalást jelenthet, mert megjelenik egy olyan szereplő, amelyik érdekelt abban, hogy egyre magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtson a betegek számára, hiszen akkor kötnek vele biztosítást, és ezért abban is érdekelt, h ogy az egészségügyi intézmények olyan állapotban legyenek, hogy képesek erre a magasabb színvonalú szolgáltatásra, ezért megfelelő színvonalon finanszírozza meg őket. Ilyen irányú elmozdulások történtek az elmúlt időszakban, mi az irányított betegellátási rendszer kiterjesztését ilyennek tekintjük. Ez már magában hordozza az átalakítás lehetőségét, ezen az úton kell majd továbbhaladni, mert megítélésünk szerint egyszerűen nincs más lehetőség. Ugyanez a helyzet a közigazgatás reformjával. Tud a költségvetés több pénzt beletenni ebbe a rendszerbe? Nem tud. Elégséges színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak a közigazgatásban, akár az önkormányzatokban a polgárok számára? Nem. (10.30) Kellene magasabb színvonalú hatékonyabb szolgáltatás? Igen. Ehhez azonban át kell alakítani a rendszert, és érdemben kell hozzányúlni; valóban mozdulni a kistérségek és a régiók irányába, és fel
