Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
214 kell adni a jelenlegi rendszer bizonyos elemeit. Ha ezt nem tesszük meg, akkor maradnak évente ugyanazok a viták, amelyekkel ma is szembenézün k, miközben a rendszer egészének finanszírozása fokozatosan egyre rosszabbá válik. Ennek a keretében vagy akár külön is kell majd az oktatás reformjáról beszélni, ugyanilyen módon egyébként. Vajon a kisiskolákban, az alsó tagozatokban megfelelő színvonalú szolgáltatást, oktatást nyújtunke a gyerekeknek, növelie ez az esélyeiket vagy inkább rontja. És vajon például a felsőoktatás jelenlegi keretei között valóban megkapjáke azt a versenyképes tudást a hallgatók, amire szükségük van ahhoz, hogy az átalakuló országban és Európában és a nagyon kemény versenyfeltételek között érvényesüljenek avagy nem, mert ha nem, akkor bizony ott is át kell alakítani a rendszert annak érdekében, hogy az elvárt eredményeket hozni legyen képes. Ezt lehet elmondani minden terüle tről - hogy reagáljak Csepeli György államtitkár úr felszólalására , különösen kiemelten az informatika területéről. Azért kell vele törődni és egyre többet törődni, mert ez az az eszköz valójában, ami nagyban segíthet hozzá minket az esélyegyenlőség erős ítéséhez, a későbbiek során pedig a versenyképes tudás birtoklásához. Én is szeretnék valamennyit szólni az agráriumról; egyrészt azért, mert az agrárium önmagában is mutatja, hogy mi történt az elmúlt 14 évben, és hogy működött a politika akkor, amikor a pillanatnyi napi érdekeinek vetett alá egy fontos területet, és ezen keresztül hogy hozta olyan helyzetbe, hogy most, amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozik, a mezőgazdasága versenyképességével vannak a legnagyobb gondok. És itt megint, ha őszi ntén akarunk beszélni, azt kell mondanunk, hogy a '982002 közötti időszak rosszabb helyzetbe hozta a mezőgazdaságot, mint amilyenben lehetne. (A Fidesz padsorai felé fordulva:) Ez így van, képviselőtársam, minden mutatót meg lehet nézni, és ez következik belőle. Mert ha olyan jó helyzetben voltak, akkor viszont azok a többletpénzek, amelyek azóta bementek a mezőgazdaságba, még jobb helyzetbe hozták volna őket, de ez nem következett be. Függetlenül attól, hogy nyilván politikai motívumok is szerepet játszan ak a mostani demonstrációban, nyilván sokkal nagyobb beleérző képességgel kell a parasztság problémáihoz nyúlni, mert azok tényleg léteznek, ráadásul tudatosítani kell, hogy a termelés alapú támogatások megszűnnek 2007től kezdődően vagy jelentős mértékben csökkennek különböző területeken, és előtérbe kerül a tájgazdálkodás, az agrárkörnyezetvédelem, illetve a vidékfejlesztés. Ebbe az irányba kell eltolni a rendszert, mert ezen tevékenységek költségeinek 80 százalékát támogatja majd az Európai Unió. Itt va n az a terep, ahol több százezren, olyanok, akik ma a magyar mezőgazdaságból nehezen képesek megélni, megélhetési lehetőséget találhatnak maguknak. Ezért kell az agrárstratégiát ilyen értelemben a későbbiek során majd átalakítani. A Szabad Demokraták Szöve tsége fontosnak tartja, hogy bátran nyúljunk hozzá a különböző területekhez, és hajtsuk végre azokat az elengedhetetlen lépéseket, amelyek hosszú távon segítik az áhított cél elérését: kisebb állam, hatékonyabban működő rendszerek, amelyek a polgárok részé re magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak. Azt azonban látni kell, hogy ezek mindmind olyan ügyek, amelyek nem egy kormányzati cikluson belül záródnak le, hanem hosszabb távon építkező rendszerekről van itt szó, ezért szükséges a politikai erők eg yetértése. Ha ez nem hozható létre, akkor előáll az a helyzet, amit az elmúlt 14 évben számos alkalommal figyelhettünk meg, hogy az új kormány visszacsinál mindent, ami még el sem indult igazán, kezdi elölről, aztán kormányváltást követően megint kezdődik minden elölről, és a végén több mint tíz éven keresztül minden változatlan marad, és fokozatosan veszítjük el azokat az esélyeket, amelyeket pedig a jövőnk érdekében megragadni kötelességünk lenne azért, hogy a gyermekeink lehetőleg már egy minden tekintet ben európai országban élhessenek. Ezért kell ezeken a vitanapokon érdemben vitatkozni, és nem pedig hagymázos álmokat kergetni, nem pedig összevissza hazudozni arról, hogy ide is több pénz kell, oda is több pénz kell (Göndör István: Ez nem 500 milliárd!) , meg ott is emelni kell a béreket, meg ott is növelni kell a támogatásokat, mert ebből nem jön ki semmi. (Dr. Fónagy János: Valóban nem lehet összevissza! Ezzel egyetértünk!) Legfeljebb félre lehet vezetni milliókat,
