Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
212 (10.20) Már itt látszott, hogy a vállalkozások nem bíztak a jövőben, ilyennek ítélték a helyzetet, ezért nem ruháztak be, és ezért esett vissza a későbbiek során a gazdaság növekedése. De mehetünk tovább a táblában: a fogl alkoztatottak létszámának alakulását a 6. oldalon találják a képviselőtársaim. Az hangzott el, hogy mennyire nőtt a foglalkoztatottság. 2002 első félévében 12 500 fővel csökkent a foglalkoztatottak száma, hasonlítsuk hozzá 2003 első félévét, itt 76 ezer fő vel nőtt a foglalkoztatottak száma. Egyszerűen nem igazak azok az állítások, amelyeket az imént hallottunk, és ez azért probléma, képviselőtársaim, mert az is látszik, hogy Varga Mihály ugyan felállított magával szemben egy követelményt, hogy beszéljünk ős zintén, de aztán ennek a követelménynek nem tudott megfelelni, pedig mi úgy ítéljük meg, hogy valóban eljött az őszinte beszéd ideje. Mert természetesen nem minden jó, ami jelenleg a gazdaságban van, mint ahogy az is igaz, hogy nem minden rossz, ami ma a g azdaságban van. A kettőt együtt érdemes nézni, már csak azért is, mert természetesen való igaz, a jövőre kell vetni a tekintetünket, érdemes a múltbeli tendenciákra figyelemmel lenni, nem azért, hogy egymást szidjuk, hanem azért, mert azokból tanulságok vo nhatóak le, amelyeket a jövőben hasznosítani tudunk. Szólnék, ha már itt szó volt róla, az első száz nap intézkedéseiről magam is, és természetesen én emlékszem még arra, hogy mit mondtam 2002 júliusában, mint ahogy arra is emlékszem, hogy előttem a Fidesz vezérszónoka mit mondott, hogy milyen fantasztikus állapotban van a gazdaság. Válaszolhatnám azt is, hogy hibáztam, hittem a Fidesznek, soha többet nem fogok természetesen, de a dolog persze nem ilyen egyszerű. A választási ígéretek teljesítése bizonyos t ekintetben fontos dolog, mert a politika iránti bizalmat képes erősíteni. Van azonban a 2002es kampánynak szerintem egy másik tanulsága is: nem szabad olyan módon kampányolni, hogy a teljesíthetetlen ígéretek uralják el a terepet, mert ha nem teljesítik ő ket, akkor vész a bizalom, ha meg teljesítik őket, akkor különböző problémák következnek belőle. A kormány teljesítette az ígéreteit, ezt visszacsinálni nem kell, nem is lehet természetesen, és nem lehet azt sem vitatni, hogy a pedagógusok, egészségügyiek esetében valóban egy több mint tízéves lemaradás pótlása szükséges volt vagy nem - szükséges volt, kellett; ha már így történt, helyes, hogy megtörtént. A helyzet azonban az, hogy ennek bizony következményei vannak, és ezekkel a következményekkel kellene ő szintén szembenézni azért, hogy a megfelelő megoldásokat megtaláljuk. Hadd tegyem hozzá, hogy amikor a mai problémákról beszélünk, még mielőtt a különböző területekre rátérnék, persze a bizalomvesztésről érdemes szólni, mert a tendenciák kétségkívül jók, e zekről Göndör István képviselőtársam részletesen beszélt, és a Pénzügyminisztérium által kiosztott anyag is bemutatja ezeket különböző grafikonokon keresztül. A magyar gazdaságnak azonban ma a legnagyobb problémája, hogy elveszett a gazdaság iránti bizalom . A gazdaság iránt pedig azért nincs bizalom jelenleg, mert túl magas a költségvetés hiánya, mert túlzott a költségvetés szerepvállalása, mert való igaz, túl nagyok az elvonások, illetve túl nagy a költségvetés újraelosztó szerepe; és ilyen körülmények köz ött a befektetők ezerszer meggondolják, hogy az egyébként jó befektetési terepet jelentő Magyarországra beruházzanake, illetve azok, akik állampapírokat birtokolnak, esetleg megfontolhatják, hogy szükségese nekik ez a mennyiség, mert bizonytalanságok van nak a magyar gazdaságban. Ez az, ami miatt érdemes beszélni őszintén a dolgokról, mert erre kell nekünk választ találnunk. A válasz tulajdonképpen egyszerű, csak természetesen a megoldások megtalálása a bonyolult. A helyzet ugyanis az, hogy csökkenteni kel l valóban a költségvetés hiányát, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy az egyensúlyi állapot helyreálljon. Ez a gazdaság érdeke, ez vonzza majd a későbbiek során a befektetőket, és ez az, ami lélegzetvételhez juttathatja a gazdaságot, és megter emti annak a feltételeit, hogy egy növekvő gazdaság termelje meg azokat a többleteket, amelyek kiegyensúlyozott felhasználásával lehet a különböző területeken jobb helyzetet teremteni.
