Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - Beszámoló a kis- és középvállalkozások 2002. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2094 Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) (16.20) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szalay Gábornak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. SZALAY GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Attól, hogy egy strucc a homokba dugja a fejét, azért a körülötte lévő világ ettől függetlenül még létezik. Ez azért jutott az eszembe, mert Sümeghy képviselőtársunk felszólalásából hallhattuk, hogy a kormány csak azért hozza ezt a jelentést a parlament elé, mert nincs igazán komoly mondanivalója a magyar kis- és középvállalkozói rétegrő l; időhúzás céljából hozza ide a kormány, hiszen tavaly nem hozta a parlament elé. Azért jutott eszembe a strucc, mert Sümeghy képviselő úr, annak ellenére, hogy nem vett részt ezen a vitán - nem tudom, mi okból nem volt itt, nem szólalt fel , ez a vita t avaly ugyanígy lefolyt, mint az idén. Ez nem egy idei időhúzó trükk, ez lefolyt, sőt tavaly két év vonatkozásában folyt le, méghozzá április 8án, kedden délután 1317 óra között, négyórás időtartamban. Jól emlékszem, akkor még én ültem ott. Ezt azért szük séges fixálni, mert ha ilyenben téved az ember emlékezete, ilyenben megcsalja az embert az emlékezete, akkor bizony felmerülhet az a kérdés, hogy sok minden más a mondanivalójából, beleértve a számokat is, mennyire lehet hiteles. Visszatérve az előttünk lé vő jelentésre. Némileg furcsa időutazást, ebből fakadó áthallást, kettős látást okozhat az a tény, hogy a most, 2004ben tárgyalásra kerülő jelentés 2003ban készült és a 2002es esztendőről szól. Ez persze a statisztikák összeállításának, az adatok rendel kezésre állításának természetes időigényéből fakad, de mégis különös “vissza az időben” utazásra késztet mindnyájunkat, hisz mi minden történt már azóta kkvtéren, mi minden történt 2002 óta, az elmúlt egy és negyed évben is, aminek feszítő aktualitása van , de nekünk most, a napirendünk tárgyalásához ragaszkodva, 2002re kell visszatérnünk. Éppúgy, mint ahogy tavaly ilyenkor, azaz április 8án és ugyanebből az alkalomból megtettük ezt a 2001., sőt a 2000. évvel kapcsolatosan. 2002 a kkvk vonatkozásában is jelentős, markáns időszaknak, bizonyos értelemben paradigmaváltásnak volt mondható. Sajátos kettősség határozta meg. Ekkor alakult át a Széchenyiterv Széchenyi vállalkozásfejlesztési programmá. A csak térítésmentes pályázati támogatásokat jelentő Szécheny iterv, jelentős koncepcióváltás eredményeként, ekkor bővült ki, lényegült át az eszköztárában új finanszírozási konstrukciókat, négylépcsős tőke- és kamattámogatást jelentő hitelprogramot, faktoringlehetőséget, garanciatámogatásokat, kockázati tőkebevonás t, és nem utolsósorban EUfelkészítésre irányuló programokat is nyújtó Széchenyi vállalkozásfejlesztési programmá. De 2002 volt az az év is, amikor jelentősen nőtt mind a nyilvántartásba vett, mind a működő vállalkozások száma. Egyetlen esztendő alatt 27 4 00zal több regisztrált és 19 500zal több működő vállalkozás jelent meg a gazdaságunkban. Az 1 152 221 regisztrált vállalkozásból 708 013 volt az egyéni vállalkozás, némi kerekítéssel 208 400 a bt., 182 200 a kft. és 4400 a részvénytársaság, nem említve a közkereseti társaságokat és a szövetkezeteket. A kkvk gazdaságunkban betöltött szerepének jellemzéséül elmondható, hogy míg az alkalmazottak közel 57 százalékát foglalkoztatják, addig a jövedelmezőség szempontjából csak közel 40 százalék, a bruttó hozzáa dott értéket tekintve csak 37 százalék, az exportot tekintve pedig csak 18,5 százalék a súlyuk a teljes gazdaságon belül. Mindez az előző évekhez képest többékevésbé változatlan helyzetet jelent számunkra az EUcsatlakozás küszöbén. A kkvk gazdálkodását magas munkaerő- és alacsony tőkeintenzitás jellemzi, jóval nagyobb mértékben részesednek a foglalkoztatásból, mint a jövedelemtermelésből, az árbevételből vagy az exportból. Ez különösen szembeötlő, ha egyrészt a nemzetközi összehasonlításból indulunk ki, másrészt ha azt látjuk, hogy a kis- és nagyvállalkozások közötti különbség nálunk sajnos inkább nő,
