Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - Beszámoló a kis- és középvállalkozások 2002. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2093 milliárdot; 2003ban 22 milliárdot; és most, a 2004es, önök által nagy fellendülésnek nevezett évben - megnézem, hogy ne tévedjek - 15 milliárd forint van erre tervezve. Úgy gondolom, hogy a kormánydelegáció pekingi látogatása nagyon hasznos volt , mert amióta ott volt, minden évet valamiről elneveznek. A múlt év az én megítélésem szerint a nagy semmitmondások éve volt, ez az év pedig a nagy blöffök éve. Nem tudom, hogy milyen hangzatos jelszavak fognak következni az elkövetkezendő időkben. Az Euró patervnél maradva még és általában az európai uniós pénzekhez való hozzájutás kérdéséről beszélve szeretném elmondani, ténykérdés az, hogy három évre 181 milliárd forint áll a költségvetés szerint rendelkezésre, és ez nemcsak azt nem fogja engedélyezni, h ogy hozzájussanak a vállalkozók az őket megillető vagy várt összegekhez, hanem az információhiányokat, és amit elmondtam, a saját problémájukat még nehezíti az, hogy a költségvetésből nem lesz lehetőségük ezeknek a pénzeknek a lehívására és megszerzésére. Nem igaz, tisztelt képviselőtársaim, az sem, hogy az ezerrel növekvő számú kis- és középvállalkozói kategória több összeget fog kapni a támogatásokból, hiszen a keretösszegeket sehol nem emelték föl. Teljesen egyetértek azon ellenzéki képviselőkkel, akik e lmondták, hogy nyilván a nagyvállalkozások lesznek sokkal jobb helyzetben, mert lényegesen jobb az információs rendszerük, magasabb az infrastrukturális vonaluk, nagyobb a személyes és baráti viszonyuk az uralkodó kormánypárttal, tehát tulajdonképpen ismét azok szorulnak a perifériára és kerülnek felszámolásra, akik a támogatásra legrászorulóbb réteget alkotják: az igazi mikro, kis, középvállalkozások. Nagyon telik az idő, egyébként nagyon szívesen elbeszélgetnék önökkel, és örülök, hogy olyan érdeklődéss el hallgatnak, de egyet még szeretnék elmondani az uniós csatlakozásról, ami a fölkészülést illeti. Józsa Képviselőtársam! Gyönyörű az a szám, amit elmond, ismert számunkra is. Csak egyetlenegy dolgot szeretnék megemlíteni. Az a szám, ami a képzésben volt, 22 500... - ezt mondta, ha jól emlékszem, de ha nem, akkor bocsásson meg, tévedtem, de ekörül volt. Én is így kaptam adatot: 2025 ezer körül oktattak Magyarországon kisvállalkozókat. Parragh úr itt ül a díszpáholyban, nagyon jó kapcsolata van az osztrák kamarával, meg tudna erősíteni, de nem akarom politikai vitába belekeverni: Ausztriában öt éven keresztül a vállalkozók 92 százalékát készítették fel az uniós csatlakozásra, ennek ellenére egy évvel a csatlakozás után 12 százalékuk csődbe ment és megszűnt, mert nem tudta magáévá tenni az uniós csatlakozással járó helyi nehézségeket, és annak a külföldről beáramló, elsősorban német tőkének a nyomását, amit a belföldi piaccal pótolni nem tudott. Hölgyeim és Uraim! A legnagyobb probléma, amit önök előidéztek e bben az országban, hogy bizalmatlanság van a vállalkozók részéről, információhiány van a vállalkozók részéről, azzal teljesen egyetértünk valamennyien, hogy tőkehiány van a vállalkozók részéről, és ezért valamennyi támogatásnak egyre kisebb mértékű a tényl eges igénybevétele. Úgy gondolom, hogy a magyar vállalkozói társadalom nem kap igazán jó üzenetet a kormánytól, csak rossz üzenetek vannak; a magyar vállalkozói társadalmat állandóan büntetni kell valamiért, hol a HACCPvel, hol a bezárásokkal, hol az adóe llenőrzésekkel, hol egyebekkel. Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti Képviselők! El kéne egyszer jutni oda - és gondolom, hogy el fognak jutni, mert az uniós csatlakozás után a kényszer rá fogja önöket vinni arra , hogy szembe kell nézni azokkal a tényekke l, amelyek megoldásra várnak ma Magyarországon. Szembe kell nézni azzal, hogy egy kormánynak gazdaságpolitikát kell kialakítani, és gazdaságpolitikát kell folytatni. Még egy rossz gazdaságpolitika is jobb megoldás, mint az a sodródás és téblábolás, mint am i ma jellemzi a kormányt. (Dr. Józsa István közbeszól.) Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy egyszer önök szembe fognak ezekkel a tényekkel nézni; és az is megoldás, ha a magyar vállalkozói társadalmat békén hagyják, nem csinálnak vele semmit, mert higgyé k el, azzal, hogy állandóan beszélnek nekik, hogy milyen jó helyzetük van, többet ártanak, mint ha nem csinálnának semmit.
