Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
2080 (14.40) Erre az el ső reakció: és akkor mi a teendő? Akkor képviselő úr szerint nem kellene az európai uniós normáknak megfelelő kategóriákat átvenni? Ha ez a javaslat, akkor igaza van, akkor tényleg nincs itt a helye a törvényjavaslatnak, vissza kell vonni, és el kell menni , de akkor egy hónap múlva se kell belépni az Európai Unióba. Ha ragaszkodunk ehhez a mániánkhoz, hogy mi belépünk az Unióba egy hónap múlva, akkor nem tehetünk mást, mint hogy igenis tudomásul vesszük, hogy ezek a kategóriák. Ez a dolog első része, tehát tárgyalni kell róla. Ez nem lehet indok arra, hogy tárgyalásra alkalmatlan a törvényjavaslat. Tárgyalni kell róla, és lehet akkor gondolkodni azon, hogy milyen technikák vannak arra, hogy a ténylegesen, mai magyar fogalmaink vagy hagyományos fogalmaink sze rint is kisvállalkozásnak minősülő vagy éppen mikrovállalkozásnak minősülő vállalkozások továbbra is megkapják azt a figyelmet, vagy ha lehet, még nagyobb figyelmet és támogatásokat kapjanak. De ennek nincs köze ahhoz, hogy a kategóriákat hogyan határozom meg. Ez az egyik dolog. A másik dolog, hogy meggyőződésem szerint az, hogy átvesszük az európai uniós kategóriákat, önmagában lehetőséget nyújt ezeknek a vállalkozásoknak, hogy az uniós pályázatokon részt vegyenek, és ne kizárólag a magyarországi pályázati lehetőségekben gondolkodjanak. Tehát ha azonos kategóriarendszerben gondolkodunk és szabályozzuk ezt a vállalkozói kört, az igenis a hazai vállalkozások érdekét szolgálja, mert nem lesznek bezárva egy hazai, az unióstól elkülönített szabályozási környeze tbe, hanem nyugodtan tudnak kapcsolódni mindazokhoz a programokhoz, lehetőségekhez, amit az Unió kínál a kis- és középvállalkozások számára. Arra pedig, hogy milyen módon lehet a mikro, kicsi méretű vállalkozásokat kedvezményezni, itt hangzottak el észrev ételek, amelyekkel teljesen egyetértek. Nyilvánvaló, hogy azon célok között, amelyek a törvényjavaslat 7. §ában le vannak írva, hogy milyen típusú támogatásokat javasol ez a törvény vagy iktat törvényi szintre, már nagyon sok olyan van, ami kifejezetten a kicsik számára jelent többletet. A kicsiknek éppen a nagyokkal szembeni informáltsági hátrányát, pályázatkészítési hátrányait és azokat a sajátosságait veszi figyelembe, ami ezeknek a különbségeknek a kiegyenlítésére szolgál, tehát már eleve a törvényjava slat megfogalmazása ilyen értelemben preferálja ezeket a kicsi vállalkozásokat. Másrészt: a törvényszöveg alapján a ténylegesen meghirdetett programok tovább tudják ezt pontosítani, és nagyon célzottan tudnak megszólítani vállalkozásokat tevékenység, méret és egyéb jellemzők alapján. Tehát az, hogy van egy nagy, átfogó kategória, amit úgy hívunk, hogy kisvállalkozás vagy középvállalkozás, önmagában nem jelenti azt, hogy a tényleges támogatási programok ezekben a nagy, általános kategóriákban gondolkoznak, h anem sokkal differenciáltabb, részletesebb, pontosabb fogalmakat tudnak használni, és tudnak olyan programokat meghirdetni, amelyek eleve azoknak szólnak, akiket a kritikát megfogalmazó képviselő úr is támogatni szeretne. A másik ellenvetés, hogy mekkora ö sszeg lesz, és hogy nincsen ebben a törvényben benne a költségvetési garancia arra, hogy mennyi lesz a következő években a kkvszektor támogatási forrása. Én erre csak azt tudom mondani, hogy ez nem egy költségvetési törvény. Ha ez komoly formában felmerül ne, én elvből ellenezném, hogy ágazatiszakmai törvényekbe eleve determinációkat építsünk be a mindenkori költségvetésre nézve. Én azt gondolom, lehet, hogy ez kényelmes megoldás lenne, és egyesek szimpátiájával találkozna, hogy nem is kellene költségvetés i vitát folytatni a parlamentben, elég lenne egy számítógépen egy gombot megnyomni, hogy milyen determinációk vannak a költségvetésben a különböző törvényekből, ezt egy program kezeli, és akkor kidobja, hogy a következő évben milyen előirányzatra hány fori ntot kell biztosítani, és mindenki boldog. Én azt gondolom, hogy nem, mert az Országgyűlés felelősségét a mindenkori éves költségvetési törvények tárgyalása kapcsán nem lehet elvonni, másrészt meg értelmetlennek is gondolom az olyan rendelkezést, amelyben az Országgyűlés saját maga számára állapít meg kötöttséget vagy eleve determinációt. Tehát a mindenkori Országgyűlés autentikusságát vonja kétségbe a tekintetben, hogy döntsön az adott előirányzat mértékéről. Ilyen a KKC, tehát a kis- és középvállalkozói c élelőirányzat
