Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS FERENC (Fidesz):
2074 Fontos tudni, mert az Európa Tanács '86. december 11ei irányelve értelmében valamely önálló vállalkozói tevékenységet - beleértve a mezőg azdasági tevékenységet is - folytató férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmód elvét tőlünk is elvárják. Módosító javaslataimmal, azzal, hogy az esélyegyenlőségi kategóriák szerinti bontásban kelljen az adatszolgáltatást megteremteni, ezen esélyegyenlőség elemzésének a lehetőségét kívánom szolgálni, és remélhetőleg az elkövetkezendő években az ezen napirendi pont után következő beszámolóknál már ilyen adatokat is fogunk tudni olvasni az elemzéseknél. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Kovács Ferenc úr, a Fidesz képviselője. KOVÁCS FERENC (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A kis- és közepes vállalkozásokról, ezek fejlődéséről és támogatásáról szóló törvényter vezet megalkotása mindannyiunk közös politikai felelőssége. Mindannyiunk közös politikai felelőssége, hogy a piaci harcban a többi európai uniós állam hasonló vállalkozói rétegeivel legalább megközelítőleg egyforma esélyei legyenek a hazai vállalkozásoknak . Ezen vállalkozások sorsa látlelete a magyar gazdaság állapotának. Az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége által készített felmérésből kiderül, hogy ez a vállalkozói kör nem várja optimizmussal az EUcsatlakozást. A kis- és közepes vállalkozások 60 százaléka saját nyilatkozata szerint felkészületlennek tartja cégét a várható piaci változásokra. Nem vitás: az egységes piac, a vámok megszűnése a hazai vállalkozások többségének jelentős gondot jelent majd. Olyan versenyhelyzetet, amelyben nem egyenl ő eséllyel indulnak a magyar vállalkozások. A Kisosz felmérései szerint a vállalkozások és részben kényszervállalkozások közül 5560 ezer megszűnése várható. Más érdekképviseletek 100200 ezer közötti vállalkozás csődbe jutásával számolnak. A Medgyessykor mányzat ígéreteivel ellentétben nemhogy csökkentette, hanem tovább növelte a vállalkozások terheit. A kedvezményeket nem tudja a vállalkozások többsége igénybe venni, és a támogatások szép lassan, a különböző megszorító intézkedések következtében megszűnte k. Az ITD Hungary jelzése szerint egyre több nyugati és keleti cég jelentkezik Magyarországon, hogy kis- és közepes vállalkozásokat vásároljon meg piacszerzés céljából. Sajnálatos, hogy ez sok vállalkozó számára az utolsó lehetőségnek tűnik, és eladják cég eiket, feladják vállalkozásukat. Ezeket a negatív folyamatokat a kormány uniós jogharmonizáció ürügyén kiadott rendeletében minőségbiztosítási és egyéb megszigorításaival tovább erősíti. Ugyanis szinte minden felmérés azt mutatja, hogy a hazai kis- és köze pes vállalkozások többsége tőkehiányos, és önerőből képtelen ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Szeretnék szűkebb szakmai területemről, a vendéglátás, az idegenforgalom és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások területéről példákat hozni. Engedjék meg, hogy e lső példaként az akadálymentesítésről szóló törvény végrehajthatatlanságát emeljem ki. Én úgy gondolom, hogy ez elsősorban állami feladat, és ezt központi, százszázalékos állami finanszírozással kellene megoldani. Ennek a törvénynek a végrehajtása nemhogy a vállalkozói területen, hanem a közszolgáltatások területén is gyakorlatilag teljesen megoldatlan. Elég, ha például a magyarországi közlekedési járműparkot áttekintjük. A vállalkozások többségének soha meg nem térülő befektetéssé válnának ezek az átalakít ások, és a mozgáskorlátozottakat segítő szerkezetek működtetése szintén nem lenne érvényesíthető az árakban. A másik ilyen betarthatatlan elvárás a HACCPről alkotott kormányrendelet. Ez a rendelet soksok kis üzlet és vállalkozás végét jelenti majd. Szomo rú tény, hogy elsősorban az amúgy is hátrányos helyzetű településeken, az aprófalvakban várhatóak a boltbezárások, üzletbezárások. Azokon a településeken, ahol már amúgy sem volt kifizetődő alapvető szolgáltatásokra
