Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
2072 (14.00) Amiért én felszólaltam, és a tízperces felszólalásomban elmondtam, hogy ezer új hitelképes, e gyébként erős vállalkozás fog bekerülni a kis- és középvállalkozói kategóriába - hogy a törvénynél maradjunk , miközben a pénz nem bővül, amely közvetlenül magyar forrásként rendelkezésre áll. A Pénzügyminisztérium álláspontját felolvastam, 2005ben sem f ogja ennek megfelelően nyilván a tárcának befogadtatni a plusz 5 milliárd forint igényét, és ebből vontam le azt a következtetést, hogy kereteiben, formájában ugyan adunk egy európai uniós keretet és formát a kis- és középvállalkozók támogatására, de tényl egesen mégsem tud vele pont az a szféra élni, amelyik egyébként ma is ebben a kis- és középvállalkozói szférában van. Egyébként az összes adó 68 százalékát fizeti meg ez a mai kategóriában lévő szféra, a fizetések 57 százalékát fizetik ki ebből a szektorbó l, a munkahelyek kétharmada van ebben a szektorban. Tehát lássuk, hogy milyen méretekről van szó, milyen nagyságrendekről, és ennek fényében érezzék azt, hogy itt most nem egykét vállalkozásról beszélünk. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok itt a bankok minősítésébe beszállni, de azért engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy a bankok nem a s aját pénzüket osztogatják, hanem a betétesek pénzét helyezik ki hitel formájában, ezért tehát, ha a bank szigorú a kihelyezett hitelek feltételeiben, akkor nem másért szigorú, hanem azért, hogy a befektetőket nehogy csődbe vigye vagy a befektetők pénze neh ogy elússzon. Ez egy alapvetés, és úgy gondolom, ezt mindannyian tudjuk. Azonban az, hogy egy kisvállalkozó, egy mikrovállalkozó mennyire nehezen jut mindezek figyelembevételével hitelhez, persze vitatható. Én azt gondolom, távolról sem olyan tragikus a ké p, hogy egy mikro- vagy egy kisvállalkozó ne jutna hitelhez, hiszen nem kell mást tennünk, mint elővenni a következő napirendi pontunkat, a jelentést, ennek a 44. oldalán van a pontos táblázat, amely bemutatja, hogy a 2002es évben 36 247 mikrovállalkozás, 15 848 kisvállalkozás és 12 298 középvállalkozás jutott banki hitelhez, azaz összesen több mint 64 ezer kisvállalkozó jutott hitelhez, méghozzá 1402 milliárd forint összegben. Tehát azt gondolom, hogy ez egy hamis mítosz, hogy nem lehet hitelhez jutni. En nek az ellenkezőjét bizonyítják a rendelkezésre álló tényadatok. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a bankokon túl a hitelszövetkezetek is ugyanebben a 2002. évben 106 milliárd forintnyi hitelt folyósítottak másik 35 ezer hitelfelvevőhöz, akkor azt gondolom, hogy jóval árnyaltabban kell ezt a kérdést megközelíteni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Józsa István úr, az MSZP képviselője. DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy a gazdaság politika nagyon komoly és felelősségteljes terület ahhoz, hogy politikai indíttatásból túlzó kifejezésekre ragadtassa magát bárki is. Ezért illő tisztelettel visszautasítanám Domokos képviselő úr “méltatlan” jelzőjét. Úgy gondolom, hogy az a méltatlan, ha ennyire félreértelmezi az előterjesztett törvény tartalmát. Ugyanis ez nem arról szól, hogy a hitelt egyetlen üdvözítő eszköznek tekintetné az előterjesztés. Ez az előterjesztés tartalmazza a vissza nem térítendő támogatások lehetőségét is, és hozzáteszem: a kis- és középvállalkozások irányában sokkal szélesebb területen, mint ahogy az korábban, akár önök által is biztosított volt. Püski képviselőtársamnak: önök azt csak szeretnék, hogy mi becsméreljük a Széchenyitervet. Soha egyetlen becsmérlő szó erről n em hangzott el. Az hangzott el róla, hogy önmagában nem
