Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2031 kérdésekről a törvényjavaslat, és jó lenne beszélnünk róla; ezért is tartom jónak azt, hogy lesz még időnk majd az el következendő időszakban ezeket a nézeteinket egyeztetni. Az első ilyen lényegi kérdés a választási rendszernek a megszigorítása - többen a legvégére hagyták a beszédükben ezt a kérdést, én szeretném akkor az elején elmondani az ezzel kapcsolatos álláspontu nkat. Mi azt gondoljuk, hogy a választási rendszernek a megszigorítása nem egy l'art pour l'art kérdés, nem egy önmagában való ügy, hanem nagyon is összefüggésben áll a hatáskörök pontosításával, a kisebbségi önkormányzatok hatásköreinek, ha tetszik, a meg erősítésével vagy kibővítésével és pontosításával, növelésével és a valódi kulturális autonómia és a valódi kisebbségi autonómia megteremtésével. Egyetértünk azzal az alapelvvel - sőt, ezt szeretnénk aláhúzni háromszor , hogy valódi hatáskörö ket csak korrekt, ellenőrzött, ha úgy tetszik, szigorú választási szabályokkal létrehozott testületeknek lehet adni. A kérdés most már az, hogy ez a tervezet, az előterjesztett törvényjavaslat elérie ezt a célt. A tiltakozó népcsoportok vezetői szerint ne m, hiszen továbbra is módot ad az etnobiziszben utazók bejutására, míg a valódi kisebbségi polgárt riasztja az eljárásnak a bürokratikus volta, a listára iratkozás körülményei és vélt következményei. Mi azt gondoljuk, hogy ezeket az érveket mindenképpen ko molyan kell venni, mert a javasolt megoldás megítélésünk szerint valóban nem garantálja a kisebbséghez nem tartozók teljes kiszűrését. Szeretném leszögezni, hogy a választói névjegyzékkel magával a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja is egyetért, és indokolatlannak tartjuk azokat az aggályokat, amelyeket a névjegyzék ellen tiltakozók rossz történelmi tapasztalatokra hivatkozva megfogalmaznak. Megértjük őket, kötelességünk őket természetesen megérteni az átélt történelmi tapasztalataik al apján, de ebben az esetben nem értünk velük egyet. Nem látjuk azonban a módosításból pontosan, hogy hogyan fog működni a névjegyzékes választás, koncepcionális és gyakorlati problémáink is vannak. A módosítás a “kisebbséghez tartozó” helyett a “kisebbségi kötődésű” fogalmat használja, és a 115/F. § 5. pontjában felsorolt nyolc kritérium bármelyike egyenként is elegendő a kötődés bizonyítására. A kisebbségi nyelv ismerete csak egy a többi között. Hogy bárki beleférjen, a nyolcadik szerint elegendő a kisebbsé g érdekében végzett egyéb, a kisebbséggel kapcsolatba hozható tevékenység. Tehát miközben a törvény szigorít, per definitionem lehetővé teszi, hogy kisebbséghez nem tartozók is listára vetessék magukat. Más vonatkozásban viszont megítélésünk szerint úgy me gnehezíti ez a rendszer a választást, hogy a valódi kisebbségek számára is gyakorlatilag lehetetlenné válik a bejutás a testületekbe; elméletileg nem, de gyakorlatilag nagy kérdéseket és problémákat vet föl. Mi magunk is túlontúl bürokratikusnak tartjuk a javasolt megoldást. A választás elrendeléséhez szükséges harminc, listára feliratkozott fő és a minimálisan öt jelölt matematikailag lehetővé teszi ugyan a jelöltállítást, a valóságban azonban csak akkor, hogyha a jelöltek tudják, hogy kik vannak a választ ói névjegyzéken, ajánlást ugyanis csak az adhat, aki azon szerepel. A névjegyzék viszont titkos, a jelöltté válni akarók nem tekinthetnek abba be. Képzeljük magunk elé ezt a folyamatot egy kistelepülésen vagy egy kisvárosban, amint a jelöltté válni akaró v égigkérdezi a lakosságot vagy akár csak az általa kisebbséginek vélt személyeket, hogy feliratkoztake. Ha ajánlást kap, hogyan ellenőrzi, hogy az ajánlók feliratkoztake a névjegyzékre? A cél az volt, hogy a megszigorítással valóban a kisebbséghez tartozó k körére szűkítsük a kisebbségi választói közösséget, különösen a tisztségviselőket illetően, nem pedig az, hogy irreálisan megnehezítsük maguknak a kisebbséghez tartozóknak is az önkormányzat megalakítását. Tehát megítélésünk szerint ez a megoldás egyszer re indokolatlanul laza, ugyanakkor indokolatlanul túl bürokratikus és szigorú. A másodikként említett lényegi probléma a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az anyanyelvnek a kérdése. De tulajdonképpen elsőként kellett volna említenem, hiszen valójába n a mi véleményünk szerint ez a legfontosabb kérdés, tulajdonképpen a kisebbségi lét, a kisebbségi
