Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2032 megmaradás, a kisebbségi közösségek megmaradása és jövendője szempontjából a kérdésnek az alfája és ómegája. Idestova tíz éve vitatkozunk a kisebbségi törvén y módosításának szükségességéről, de talán a legkevesebb szó a leglényegesebbről, a kisebbségek anyanyelvének védelméről és ezzel párhuzamosan, természetesen ebből következően a kisebbségi kultúrának a védelméről esik. Talán kritikával és önkritikával kell elmondanunk, hogy a viták középpontját sokkal inkább a szervezeti kérdések, a finanszírozási kérdések, az intézményi kérdések uralják, de igazából arról, hogy mindez miért van, tehát miért beszélünk szervezeti kérdésekről, miért beszélünk az intézményekrő l, miért beszélünk az önkormányzatokról, miért beszélünk a finanszírozásról, hogy tudniillik mindez maguknak a kisebbségeknek, a kisebbségekhez tartozó személyeknek és közösségeiknek a megmaradását és jövendőjét kell hogy szolgálja, erről szinte szó sem es ik. Azt gondoljuk, hogy tehát a szervezet, azaz az önkormányzat legitimációja, a jogalanyiság tisztázásának hiánya miatt bizonytalan; a törvény definiálja ugyan a népcsoportot mint közösséget, de nem definiálja a jog egyéni alanyát, a kisebbséghez tartozó személyt. Ez a valódi oka a rossz választási rendszernek. A mostani szigorítás, amely, mint mondtam, csak kvázi szigorítás, a célrendszert tekintve azt a célt szolgálná, hogy az úgynevezett kakukktojásjelenséget, azt etnobiznisz jelenségét próbáljuk kiikt atni. (10.50) Természetesen ez az egyik legfontosabb probléma, de nem a legnagyobb vagy a valódi probléma, hiszen a valódi probléma az, hogy a rendszer működése következtében az anyanyelvcentrikus kisebbségi identitás egyfajta származáscentrikus identitáss á változott vagy változik. Nem kell tudni a kisebbség nyelvét ahhoz, hogy kisebbségi önkormányzatot válasszanak az érintettek, még képviselője is lehet anélkül, hogy tudná a nyelvet. Az a megítélésünk, hogy a módosítás ezt a kérdéskört - foglalkozik ugyan vele, de nem oldja meg - nem oldja meg megnyugtatóan, sőt azt gondoljuk, hogy el is mélyítheti ezt a problémát, ha nem fogjuk megoldani akár módosító indítványokkal, akár kompromisszumokkal, hiszen megteremtheti az anyanyelv nélküli identitás közjogi alapj ait. Miért jelent ez problémát? Megítélésünk szerint elsősorban azért, mert hatásában, eredményében, következményeit tekintve kisebbségellenes. Ha elfogadjuk, hogy térségünkben a nemzeti és kisebbségi identitás központja a nyelv és nem a származás vagy az akárhogyan értelmezhető kötődés, akkor meg kell kérdeznünk, hogyan fogja az anyanyelvet védeni az a közösség, amely úgy választ képviselőt, hogy azoktól nem követeli meg az anyanyelv tudását, ismeretét. A nyelvet nem tudó képviselő saját tisztségviselői lé tét kérdőjelezné meg, ha elismerné, hogy legfőbb célja az anyanyelv védelme kellene hogy legyen. Erre egyébként a módosítás szerint esküt is kell tenni, amit, ha komolyan venne, nyelvtudás híján a jelöltséget sem fogadhatná el. Megítélésünk szerint tehát e z egy rossz üzenet lehet az Országgyűlés részéről, egy rossz üzenetet küldhetünk egy ilyen törvényjavaslattal, vagy ha ilyen módon fogadnánk el ezt a törvényjavaslatot, rossz üzenet lenne a kisebbségek irányába, és nem csak a határainkon belül élő kisebbsé gek irányába. Ez a rossz üzenet úgy foglalható össze, hogy nem probléma, ha kihal a nyelv, a kötődés és az egyéb tevékenység is elég lesz ahhoz, hogy fenntartsuk a kisebbségi önkormányzati rendszert. Ezért szeretnénk javasolni, hogy a múlt év decemberi szö vegváltozatban még benne lévő kötelező jelölti nyilatkozatot emeljük vissza majd a törvényjavaslatba, amelynek kötelező eleme volt az anyanyelv ismerete. Szeretnék arra még utalást tenni, hogy az Európai Unió alkotmánytervezete - és erre Hargitai János kép viselőtársam is utalást tett - nagyon pontosan fogalmaz, és ez már bizonyára benne lesz az Európai Unió alkotmányában abszolút mértékben, konszenzus van ebben, és az előző évek gyakorlata is ezt mutatja. Tehát nemcsak kulturális sokszínűségről beszél az un iós alkotmány, hanem nyelvi, anyanyelvi és kulturális sokszínűségről, és a kisebbségi jogok védelméről. Azt gondoljuk
